Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Örömpercek Bánk Atyával

Örömpercek Bánk Atyával.
Kedveseim!
Szeretnék az életetek nehéz pillanataiban pár örömpercet szerezni,Jézus Krisztus tanítása által.
Fogadjátok szeretettel,mint ahogy én is szeretettel írtam nektek.
Az egység szerelmesei

Az egység annyira fontos Jézus Krisztus nagy művében, a római katolikus Anyaszentegyházban, hogy az Úr az utolsó vacsorán hosszan imádkozik érte az Atyához: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tied, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek, ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,9-10. 20-21) Ezt az egységet kell megvalósítani először a helyi egyházközségekben. Mert ha a nemzeti közösségben sincs erő, ha a családok széthúznak, nem lesz az egész Egyház sem erős, ha az egyházközségek és a belőlük formált egyházmegyék nem egy közösséget képeznek. A világ rengeteg népből áll. Különféle bőrszín, eredet, nyelv található a földkerekségen, de egy a Krisztus, aki megváltott, egy az Atya, aki mindnyájunkat gyermekévé fogadott. De egy az ősellenségünk, a sátán, aki azzal szórakozik, hogy összeveszíti az embereket a hazugságok tömkelegével és az összekötő szeretet helyett elveti a gyűlölet magvait. Örüljünk annak, hogy ebben a sátán által megbutított világban Istenatyánk lehajol hozzánk, és a Fia kérése szerint, meg az igazi imádkozók esedezésére, szinte remény ellenére, megmozdulnak a több száz éve elszakadt testvéreink: a finn evangélikusok, angol anglikánok, éled a testvériség a keleti testvérekkel. 1964. január 6-án Jeruzsálemben találkozott Kelet és Nyugat. VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka, aki többek közt ezt a nagyon bölcs próféciát fogalmazta meg: „Alig várom a napot, hogy egy oltárnál misézzem VI. Pál pápával, és ő öntse a kehelybe a bort és én csöppentsem hozzá a vizet”. Ötven éves forró óhaja Krisztus és a mi imánk eredményeként reméljük, hamarosan valóra válik.
Jézus harminc évesen abbahagyta az építőmesterek munkáját, mert azt sokan gyakorolják, hogy legyen minden embernek kényelmes otthona a földi élet folyamán.  Nem hívta magával munkatársnak Keresztelő Jánost, csak bemutatkozott neki, megmutatta a Szentháromság tanúságtételét,majd ünnepélyesen tanúságot tett mellette rá mutatva:„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.Róla mondtam: a nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt mint én”(Jn 1,29-30) Ezek a János-tanítványok most már ott vannak vele a nyolc boldogság hegyén, és a többi apostoljelölt is, de ott tolonganak olyanok is, akiket a kegyelem ösztönzött. Azok, akik már találkoztak vele a zsinagógákban, tanúi voltak a betegek gyógyításának.„Híre elterjedt egész Szíriában”(Mt 4,24)„Csapatostul kísérték Galileából, Dekapoliszból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról”(25) A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát”. (5,1-2) Előbb országa nyolc boldogságát hirdeti meg, utána az apostolok fő feladatairól szól: ti  vagytok a föld sója és a világ világossága.(5,13-16) Ezután az üdvtörténet egyik legkényesebb pontját említi és tisztázza a  lényegét. „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni” (17) Ábrahám meghívásakor Isten áldását kapta: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat,  akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,1-3) Ezt az áldást adja tovább az Isten Izsáknak, akit a felesége, Sára szült neki. Ehhez az áldáshoz fűződik Melkizedek áldása: „Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette”. (14,20)  Földet is ígér neki örökségül, amelyet majd később kapnak meg egyik unokájának. Jákobnak (Izrael) leszármazottjai (15,7-16) . (27,27-29) Jákob (Izrael) ezt az áldást negyedik szülöttének, Júdának adja (49,8-10) Az ünnepélyes szövetségkötés Isten és Izrael népe között a Sínai hegy lábánál Mózes közvetítésével (Kiv 24,1-8):  „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltétek mellett kötött veletek” Dávid király kapja a nagy ígéretet öreg korában az Úrtól: „Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal:  Ezt mondja a Seregek Ura: „Én hoztalak el a legelőről, a  juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább. Leigázom  minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: Egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre” (1Krón 17,7—14) A végső pontot az Újszövetség teszi rá a legszentebb történetre: „Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége. A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni”-(Lk 1,30.35) A feltett kérdés megoldása: „Igen, jönnek napok,mondja az Úr, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem: Bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom”(Jer 31,31-32) 
„Bizony mondom neked, ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 5,20) Az előzetes tanítás arra enged következtetni, hogy az emberek általános életszemlélete, viselkedése nem éri el azt a szintet, ami az emberi életet a földi életszakaszban hasznossá, az örök életben pedig örökre maradéktalanul boldoggá tehetné. Az első megváltói ajánlás: az üdvösség előiskolája. Tudomásul kell vennie az embereknek, hogy a földi lét eléggé szűkre szabott tér és életkeret, nem önfeledt szórakozás. A végcél az örök boldogságba való bejutás és a tökéletes boldogság biztosítása számunkra. A Teremtő Isten mindkét életformának megtervezője a kivitelezésének, a megismerésnek, elfogadásnak és végrehajtásnak egyedüli elbírálója. Jézus előtt élő emberek is felfedezték, hogy van anyagvilág, csillagvilág. Ez az ember számára mérhetetlen, de láthatatlanul kis részecskékből (atomokból) áll. Egy előttünk ismeretlen erő élővé tudja tenni az anyagot. Ismerjük három formáját, de nem tudjuk, hogy mi az. Közös szóval ezt az életforrást is léleknek nevezzük, de egészen más, mint az angyalok és az emberek teremtett formája a szellemi létű lélek. Az anyagi éltető erő növényi-lélek és állati lélek. Isten teremtményei, céljuk az anyagi létű élők tápláléka lenni. A világ végén ezek elpusztulnak vagy átalakulnak, de mivel Isten művei, azért az emberek testét alkotó anyagban átalakítva, de az Úr átmenti a tiszta szellemi lét mellé a mennyországba. Fontosságát mutatja, hogy az ember teremtésekor az Úr élőbb kész agyagból megalkotja az ember testét a fejlett állati léthez hasonlóan, de végtelenül másként. Majd teremtette a szellemi létű emberlelket, ezt „belelehelte” az elkészített testbe és így lett az ember élőlény. Mindezt legalább ennyire ismernünk illik. Meg is kell becsülnünk szüleinktől származó testünket, mert remekmű. Az ember halálakor átmenetileg elválik a lelkünktől, elpusztul, de a világ végén Isten feltámasztja egy megmaradt részecske formájában, amely valamikor testünk alkotóeleme volt. Ebben őrződik meg földi életünk minden történésének lenyomata, fantáziaképe. Ezt előrebocsátva nézzük Krisztus Urunk üzenetének mondanivalóját.„Ezért mondom nektek, ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába.”Az elbizakodottaknak, akik meg voltak róla győződve, hogy igazak, s a többieket megvetették, ezt a példabeszédet mondta: Két ember fölment a templomba imádkozni: az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják”(Lk 18,9-14) Jézus megmagyarázza, hogy az emberek milyen könnyedén megszólják, elítélik embertestvéreiket, pedig az ilyen megnyilatkozás súlyos ítéletet von maga után: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek, már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé.  Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.” (Mt 5,21-22) Miért ilyen szigorú Jézus övéihez? Mert a végső ítélet meghozatala az Ő kizárólagos joga.