Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 2,22-2,23

Tartalomjegyzék

2,22: „Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust , azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,” Szent Péter ünnepélyesen kezdi beszédét, illendően megszólítva minden hallgatóját. Lehetséges, hogy nők is voltak a tömegben, mint a zsinagógában is, és az ünnep során a templomban is, de őket nem volt szokás megszólítani. A szentleckékben felolvasott apostoli írásokat most is így vezeti be a liturgia: Férfiak, testvérek. Pedig a templomban legalább annyi a nő, sokszor jóval több is, mint a férfi.Magyarul valószínűleg így folytatta volna a megszólítás után: hallgassátok ezeket a szavakat. Hiszen nem a hang csengését akarja rögzíttetni, nem is arra céloz, hogy a sokféle hallgatóság legfeljebb azt hallja, hogy mondanak valamit, de nem érti. Csakhogy az idegen nyelvek nem mindig tudják az ilyen finom árnyalatokat érzékeltetni, mint a mi gyönyörű magyar nyelvünk, a fordítók pedig nem mernek élni Pázmány Péter remek fordítói hitvallásával. Úgy akartam írni a fordításban, mintha először magyar embertül magyarul íródott volna. (Az isteni igazságra vezérlő kalauz előszavában) Az apostol szándéka pedig éppen az volt, hogy a jézusi történetet igazán hallják az ő és apostol testvérei tekintélyes hitvallásából. Jézus nevét úgy említi, mint életében szokták. Ahogyan eleinte ők is tették, pl. amikor Fülöp hívja Natánaélt (Jn 1,45).Úgy akar beszédében a meggyőzéssel előre haladni, ahogyan az Úrtól tanulta: apránként a tanítás fenséges szavaiból és a csodákból alakította ki Jézus maga is azt a meggyőződést az emberekben, apostolaiban, hogy Ő nem egyszerű ember, nem is egy a sok próféta közül, hanem Ő a fölséges Isten Fia (vö. Mt 16,13-17) Ezért még úgy említi, hogy ti is ismeritek csodáit, de ezeket mint Isten igazolását mutatja be, egyáltalán nem hirdeti Mesteréről, hogy ezt Ő maga is cselekedte az Atyával és a Szentlélekkel együtt, hiszen előbb majd ki kell nyilatkoztatnia Jézus tanítását a Szentháromságról.

2,23: „Ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten elhatározott terve és előretudása szerint átadatott.” Itt kimondottan hangsúlyozza Péter Jézus emberségét. Fontos ez a pontosság, hiszen a tanítás elején járunk, és érzékeltetni akarja azt is, hogy Jézus emberi természete volt a megváltás eszköze, mert testében tudott szenvedni és meghalni értünk. Jézus keresztre feszítése akkor már két hónapos tény volt. Az emmauszi tanítványok már húsvét délután is úgy beszélnek a Názáreti Jézus esetéről, mint mindenki által ismert tényről. (vö. Lk 24,13-24) Nagyon elevenbe vág most az apostol: ti öltétek meg istentelenek keze által. Péter nem árnyalja a történteket. A keresztre feszítés büntetését ténylegesen, hatalommal Poncius Pilátus római helytartó mondta ki. Igaz, megfélemlítve, de felelősen. Amikor Pilátus felhorkan, hogy Jézus nem válaszol neki, pedig hatalma van a fogoly felett, Jézus fontos felvilágosítást ad a felelősek sorrendjéről: „Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne”. (Jn19,11) A zsidó nagytanács, élén Kaifás főpappal, mondta ki káromkodás vádjával Jézus halálos ítéletét. (vö. Mt 26,62-67) Az ítéletet a következő reggel véglegesítették és elhatározták, hogy a halálbüntetést a római helytartóra bízzák, hogy Jézus kitagadva a zsidóságból, a városon kívül eső római kivégzőhelyen, a Golgotán legyen felfeszítve pogány rabszolgák módján. Pilátus előtt viszont bevonták a népet is a gyilkosság felelősségébe: rábeszélték őket, hogy ordítsák: „Keresztre vele!” (Mt 27,23) Lehetséges, hogy a pünkösdi tömegből személyesen senki sem volt ott Pilátus ítélőszéke előtt, de a felelősséget később helyeslésükkel felvállalták, amint a biztosan jelenvoltak fogalmaztak:„Az ő vére rajtunk és gyermekeinken”. (Mt 27,25) Ezt Isten nyilván mind előre tudta, Dániel próféta félévezreddel előbb meg is jövendölte( Dán 9,26)