Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 2,9-2,16

Tartalomjegyzék

2,9-11: „Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok, halljuk,   hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit”. Ősi népek, kisázsiai tartományok, szigetlakók sorakoznak fel nagy tömegben. Ezeknek nagy része zsidó származású, a többiek a népek nagy családjaiból valók, de megismerték az Ószövetséget, elfogadták az egyistenhitet, a mózesi törvényeket, fölvették a körülmetélést, a Szövetség jelét. Ezzel a zsidó vallási közösségnek a tagjai lettek, de számon tartották, hogy ők csak prozeliták. Mivel a hivatalos (latin, görög) birodalmi nyelven kívül az elfoglalt területeken lakó ősi népcsoportok megőrizhették saját ősi nyelvüket és a közéjük telepedett zsidó kisebbség is ezen a nyelven beszélt, egymást sem értették az ünnepi zarándokok. Most azonban egyiknek sem kellett tolmács, mert mindenki úgy észlelte, hogy anyanyelvén beszélnek Isten nagy tetteiről az épületből kisereglett férfiak és nők.

2,12: „Mindnyájan álmélkodtak és csodálkozva mondták egymásnak: Vajon mi ez?” Méltán bámultak a sosem tapasztalt csodán, hiszen az idegen nyelvek tökéletes elsajátítása általában

fáradságos munka szokott lenni, és évekig eltarthat a tanulási idő. Most pedig fáradság nélkül tökéletes az eredmény. A hívők nyilván Isten ajándékának, csodának minősítették ezt, vagyis olyan ténynek, ami emberi módszerrel megmagyarázhatatlan.

2,13: „Mások azonban gúnyolódva azt mondták: Tele vannak édes borral!” Ez a kifejezés: édes bor talán azt jelenti itt a szövegben, hogy nem valami savanyú szőlőből, hanem érett fürtökből sajtolhatták azt a nedüt, amitől ilyen jó hangulatuk van és remekül beszélnek. Ezek lehettek, akik később nem tartoztak a beszéd hatására megtértek közé. Nem fogott rajtuk sem a nyelvcsoda, sem Péter apostol első nyilvános beszéde.

2,14: „Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok meg szavamat!” Péter szól, hiszen ő az apostoli kollégium feje, de mellette ott állnak társai a tanúságtételben, mintegy tekintélyes testület, akire ezentúl Isten gyermekeinek hallgatni kell, az Újszövetség Nagytanácsa, a kibontakozó katolikus Egyház jövendő egyetemes zsinatainak, tanítóhivatalának magja és alapja. A megszólítás először az összes jelenlévőt, aztán Jeruzsálem összes lakóját érinti. Amit mondani akar Péter, az nem titok. A már keresztény közösség kapta közvetlenül, bent a terem zárt közegében, mert ők felkészültek hittel és forró vággyal a Mester által megígért Harmadik Isteni Személy, a Szentlélek eljövetelére. De ez az eljövetel mennyből induló áradás, amely mindenki számára kegyelemmel való töltekezést ajánl, aki immár a jézusi tanítást meghallgatja, hittel elfogadja és megnyílik a Nagy Ajándék előtt. A benti csendet ezért váltja fel Péter felemelt hangja, és az Ige helyett és az Ő nevében emberi, de tekintélyes szó, amelyet érdemes lesz meghallgatni.

2,15: „Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a napnak még csak harmadik órája van”. Péter egyszerű észjárásra serkenti hallgatóságát. A kora délelőttön nem szokás italozni. Társai józanságát így védi meg, a sajátját pedig értelmes beszéddel.. Az órák számítása az akkori keleti és katonai módot követi: az új nap este 6-tól reggel 6-ig trart. Ez az éjszaka. Reggel 6-tól este 6-ig tart a nappal. Mindkét napszak 4x3 órás katonai őrállásra tagozódik. Csak az őrállás kezdetét jegyezték fel, így a nappali 3 óra 9-12-ig tartott.    

2,16: „hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott”: Joel próféta a Kr.e. IV. században élt és működött. Egy sorscsapással sújtott esztendő ismertetésével indul írása, aztán az üdvösség nagy eseményeire tér át. Ezek közé tartozik az utolsó időre jövendölt Lélek-áradás, amit Péter beszédében idéz. Ezt a hallgatóság feltételezhetően jól ismeri. Így rögtön megsejtik, hogy az Ószövetség utolsó idejéről van szó, és ezt követi szorosan kapcsolódva az Újszövetség, hogy régtől meghirdetve teljesítse be az előkészület idejét.

2,17: „Ez lesz az utolsó napokban, mondja az Úr, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek,” Az utolsó napok kifejezést általában a világ végére szoktuk értelmezni. Joel próféta könyvében foglalkozik is a végítélettel. Itt azonban Péter apostol tekintéllyel alkalmazza a prófétai szót az Ószövetség utolsó napjaira, amikor a nagy néptömegek, vagyis mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz, hogy lezárult egy vallástörténeti korszak, és új vette kezdetét. A Lélek kiárasztása már az Ószövetség megkötése után hamarosan is érzékelhető volt, amikor Mózes apósa tanácsára arra kérte az Urat, hogy tennivalóit részben megoszthassa másokkal is, ne kelljen reggeltől estig sorba állni ügyes-bajos dolgaik intézése érdekében az embereknek. A kisebb ügyekben okos, megfontolt öregek is tudnak eljárni. Az Úr elfogadta Mózes kérését, kijelöltette vele az alkalmasnak ítélt hetven, zömmel valóban idős férfit, oda rendeltette őket a szövetség sátra elé, majd elvett a Mózesnek adott hatalomból azaz lélekből, kiárasztotta a választottakra, akik különleges, külsőleg is érzékelhető lelkiállapotba kerültek, „prófétáltak” (vö. Szám 11,16-30) Itt másról van szó. Joel próféta fiatalokról beszél, köztük lányokról is. Ha meggondoljuk, hogy a zsidóknál szinte minden lelki érték, hatalom a férfiaknál volt, Pál apostol még a szólást is tiltotta a szent gyülekezetekben az asszonyoknak (1Tim 2,11-12), akkor ez óriási változást jelent. Olyat, amit igazán nagy jelként értékelhettek Péter hallgatói. Maga Szent Pál is utal erre a nagy változásra másik levelében: „Akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: nincs zsidó sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő, mert mindnyájan egyek vagyunk Krisztus Jézusban”. (Gal 3,27-28) Ez megtörtént most: kiáradt a Lélek és új lelki korszak vette kezdetét.