Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 2,4-2,8

Tartalomjegyzék

2,4:”Ekkor mindannyian beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak”. A Szentlélek a Harmadik Isteni Személy. Ő a két első Személytől, mint már közös kincsüket kapja az isteni természetet, így az övé is teljesen a mindentudás és a mindenhatóság, velük együtt a mindenütt jelenvalóság isteni tulajdonsága. Nincs tehát ember az Ő jelenléte nélkül, de nincs más létező sem a mérhetetlen csillagvilágban. Mit jelent akkor ez az esemény, hogy lángtenger száll le az égből, behatol a tetőn keresztül a házba, ott lángnyelvekre oszlik, rászáll egy-egy lángocska minden jelenlévőre, és betelnek Szentlélekkel. A látható fizikai láng nyilván nem a Szentlélek része, hiszen Istenben semmi anyagi részecske nincsen, hanem jelzi a láthatatlan, szellemi létű Isten kiáradását. Hozzájuk jön, eltölti őket: olyat kezd művelni bennük, amit addig nem tett, vagyis különféle adományokat oszt nekik ajándékozó akarata szerint, főként pedig különleges jelenlétet, állandó lakást vesz a lélekben, hogy további életében irányítója legyen az embernek, közvetítse a Jézus Krisztus által kiérdemelt kegyelmeket. Az egyik ilyen ajándék, amely a Szentlélek valódi kiáradását is jelezte, a nyelvek adománya. A szentíró azért említi ezt a sok adomány közül, mert a különleges beszéd nagyon könnyen érzékelhető.

2,5: „Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben.” Pünkösd volt aznap, a zsidóknál a hetek ünnepe. A zsidó húsvét és az őszi sátoros ünnepekkel együtt az évi templomlátogatás alkalma a tizenkét évesnél idősebb zsidók számára. Ezért érthető, hogy a szétszórtságban élő zsidók egy része ezen az ünnepen ott tartózkodott Jeruzsálemben. Mindegyik annak a népnek nyelvét beszélte, amelyiknek városában élt.


2,6: „A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket”. A zaj heves szélzúgáshoz volt hasonló. Nyilván mindenki vihart érzékelt a fülével, és a szemével kereste a földön fákat tépő szél nyomait, az égbolton a komor viharfelhőket, és csodálkoztak, hogy a fák lombja rezzenéstelen, ragyogó napsütés tündöklik a kék égen. Közben akadhatott meg a kutató tekintet a természeti törvényekkel ellenkező módon lefelé szálló tűzön, amely Jeruzsálem felé közeledett. A tűz irányát követve jutottak el az utolsó vacsora házához. A több mint háromezres tömeg lélegzetvisszafojtva leshette, mi történik szemük láttára, és rettegve várták a belülről menekülő, megperzselt lakókat. Az ajtók hamarosan feltárultak, de rémületnek nyoma sincs az arcokon. Ellenkezőleg, valami túláradó boldogság ragyog a szemekből, a ruha, a haj perzseletlen. És a beszédjük!? A húszféle nyelvet beszélő tömeg, amely egymás szavát sem értette meg, íme, hibátlanul érti a bentről kijöttek beszédét.


2,7: „Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: Íme, ezek, akik beszélnek, úgy-e, mindnyájan galileaiak?” A galileai lakosok nyilván tájszólással beszéltek, hiszen Jézus pere alkalmával az udvaron lebzselők is beszéde alapján figyeltek fel Péter apostolra: „Biztosan te is közülük vagy, hiszen a beszéded is elárul téged”.(Mt 26,73)


2,8: „Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?” Az anyanyelv minden ember lelkében a legmélyebb rétegekben él. A pápa halála után a jelenlévő bíboros kis aranykalapáccsal megkoccintja a halott homlokát, és eredeti nevén szólítva kérdezi meg: Élsz? – A Lélek hatása is ott, a legkedvesebb húron érinti meg a jelenlévők szívét: az idegen környezetben a nekik szánt első ajándék, hogy anyanyelvünkön szól hozzánk az égből jött erő. Másra nem gondolhattak abban a percben, hiszen akkor még nem is sejtették, hogy van Szentlélek. Erre majd Szent Péter apostol tanítja meg őket nagy pünkösdi beszédében.