Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 2,1-2,3

Tartalomjegyzék

2,1”Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen”A zsidóknál a hét hetedik napja volt a kötelező nyugalmi nap, az Istennek szentelt heti ünnep. A hétszer hetedik nap után az ötvenedik különleges ünnep volt: Pentecostes, pünkösd. A tanítványoknak nem mondott pontos dátumot Jézus, de ezt az ötvenedik napot Ő már a saját feltámadásától számította és erre a napra rögzítette a megígért nagy ajándékot a Szentlélek eljövetelét. Az addig eltelt ötven nap nyílván elmentek az utolsó vacsora terméből, akiknek dolguk akadt a városban. Most ezért hangsúlyozza a szentíró, hogy ezen a napon mindenki együtt volt, aki komolyan vette az Úr szavait: ne távozzatok el Jeruzsálemből, amíg meg nem kapjátok az Atya ígéretét (1,4) Senki sem akart lemaradni a nagy ajándékozásról.

2,2 „Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.”Amikor heves szél zúg, vihar tombol, rendszerint viharfelhőket hajt maga előtt, villámlik, és mennydörög. Ez különleges szélvihar volt, semmi vihar, semmi felhő, de zajával betöltötte az egész házat, ahol a Szentlelket várták a jel először nekik szólt.

2,3 „Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz és leereszkedtek mindegyikükre"Ők nem látták, hogy az égből nagy tűz ereszkedik alá, rászáll a gyülekezés házára, a tetőn át behatol az emeleti helyiségbe a nélkül, hogy bármit felgyújtana. Bent aztán szétoszlik, mint a láng felnyúló csipkéi, annyi felé, ahányan bent imádkoztak. Ez a különleges tűz nem felfelé tör, hanem a bent ülőkre ereszkedik, hajat nem perzsel, őrt nem éget, átalakul csodálatos lelki tűzzé, szellemi energiává, bátorsággá, tudománnyá, lelkesedéssé. Ami még fontosabb: az addig is mindenütt jelen levő harmadik Isteni Személy beléjük száll, eltölti Őket, birtokba veszi őket, és megkezdi küldetését, személyes irányításukat.