Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 11,1-18 b

Tartalomjegyzék

Jézus, az Isten Fia, aki érettünk emberré lett, nem mutatkozott saját istenemberi formájában az Ószövetség idején. Kereszthalála és feltámadása után azonban el kellett ismerni Megváltónak, mert aki meghal, és saját erejéből feltámad a halálból, az Isten. Ezért kellett Jézusnak a feltámadást bizonyítania, ezért volt szükség a tizenkét apostol tanúságáru: „Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek” (ApCsel 2,36) Ezt a pünkösdi beszédet Péter apostol több-ezer zsidó előtt mondta el az utolsóvacsora terme előtt. Ott háromezren azonnal megkeresztelkedtek. Akkora tömeg fogadta el a Názáreti Jézust Messiásnak, hogy azok tanúságtétele megfellebbezhetetlen az akkor ismert világ minden tájáról. Valóra vált az Ábrahámnak kétezer éve adott isteni ígéret: „Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ez Mózes írása, tehát a legnagyobb szentírási tanúságtétel. Nem is kellett volna semmi más tanúskodás. Mégis szükségesek voltak az Újszövetség tanúságtevői, amint azt a joppei és cézáreai események bizonyították, mert nemcsak azt kellett bizonyítani, hogy Jézus a Megváltó, hanem azt is, hogy Ő a megígért új Egyház megalapítója.(Mt 16,18) Akit az Atya Péteren keresztül igazolt, majd halálával és feltámadásával megkapta a végső igazolást is, kapja folyamatosan a legújabb időkig, hogy senkinek jogos kétsége nem maradhatott: Csak benne és általa van üdvössége minden embernek (ApCsel 4,12) Ennek ellenére amikor Péter visszaért apostoli útjáról Joppéból és Cézáreából, a körülmetéltségből valók nekitámadtak És azt mondták: Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük. Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: Kelj föl, Péter, öld meg és edd! Én azonban azt mondtam: Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba. Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek! Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában és így szólt hozzá: Küldj Joppéba és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad. Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek? Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek.