Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 1,10-1,12

Tartalomjegyzék

1,10 „S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában”. Az apostolok szeme teljesen rátapadt az ég felé emelkedő Jézusra. Mindenki ismeri ezt az elmélyült állapotot, a feszült figyelmet, amikor szinte egész lényünk a szemünkbe összpontosul. Talán azt remélték, hogy visszaint utoljára, vagy a felhő elfut alóla, és pár másodpercre megpillanthatják még. E helyett két férfi állt meg mellettük. Megállt, tehát addig mozogtak. Honnan jöhettek és milyen céllal? Nem földi lények voltak, azt azonnal érzékelték a tanítványok, tehát a mennyországból jöhettek egyenesen, vagy arra utalhattak, hogy a kis csoport tanítvánnyal szemben angyalsereg várta a földről induló Megváltót, és ők ebből a táborból léptek a földi, érzékelhető viszonyok közé, mert mondanivalójuk van. A fehér ruha nem a tarka színek hiányát, a festetlenséget, dísz hiányát jelenti, hanem a teljességet. Mi már tudjuk, hogy a nap fényében a teljes színskála benne van, amint a szivárványnál vagy fénybontó prizmánál látunk.

1,11: „Így szóltak: Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok”. A két angyal minden körülménnyel tisztában van. Tudják, hogy az apostolok és társaik nem jeruzsálemiek, hanem az északi tartományból valók, Jézus választotta ki őket és halmozta el kegyelemmel, hogy folytassák az Ő művét, az üdvösség szolgálatát. A jeruzsálemiek számára Galilea semmit érő vidék. Az evangéliumokban többször olvasunk erről a lekicsinylő véleményről: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? (Jn 7,41) „ Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” (Jn 7,52) Mostantól kezdve azonban galileainak lenni rang. Angyalok címzik így főszolgatársaikat. Az angyalok azt is tudják, hogy az apostolok parancsot kaptak Jézustól: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,19-20) A világ nagy, a feladat sürget. A megváltás megtörtént, hadd tudjanak erről a népek és legyen módjuk dönteni: akarják-e, elfogadják-e? Jézus ilyen látható módon jön el a világ végén ítélni, lezárni a történelmet: „De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni és eljönni az ég felhőin”. (Mt 26,64)

1,12: „Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák hegyének hívnak, és amely Jeruzsálem mellett egy szombat járásra van”. Az apostolok megértették, hogy most már Jézus érzékelhető jelenléte nélkül kell végezniük a rájuk bízott feladatokat: tanúságot tenni Jézus feltámadásáról és folytatni tanítását. A tanúságtételt Jeruzsálemben kell kezdeniük, mert ez a hitetlen város az ószövetségi vallási központ. Itt van Sion hegye a templommal. Itt kell felajánlani Isten irgalmát először. Jézus itt szenvedett és halt meg, itt támadt föl, innen ment föl a mennybe. Itt kapják meg a Szentlelket, akinek a segítségével lesz erejük a küldetésüket jól teljesíteni. Az Olajfák hegye a főváros egyik éléskamrája volt. Itt termesztették az olajbogyót, ami a zsiradékot szolgáltatta a mindennapi élethez. Ugyanolyan beosztású volt, mint nálunk a szőlőhegyek: kisebb-nagyobb telkeken folyt a gazdák tevékenysége, csak nem szőlőtövek, hanem olajfák termették gyümölcsüket. A fákról leszedett érett bogyókat kitaposták, vagyis szétszakították a héjukat, aztán présbe merték és kipréselték a sütni-főzni való, de sok más célra is használt értékes faolajat. Ilyen olajpréselő lehetett abban a kertben is, amelyikben Urunk szenvedésére készülve haláltusáját vívta. Jeruzsálemet az Olajfák hegyétől mély völgy választja el. Ebben folyt abban az időben a Kedron patak keskeny híddal. Emmerich Katalin látomása szerint a durva fogdmegek erről ráncigálták le Jézust foglyul ejtése után bele a patakba.