Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei - ApCsel 5,1-5,12

Tartalomjegyzék

5,1-2: „Egy bizonyos Ananiás nevű férfi is a feleségével, Szafirával együtt földet adott el, de a felesége tudtával csalárdul megtartott valamit a föld árából, s csak egy részt hozott el és tett az apostolok lábához”. A házaspár tehát jót akart tenni, áldozatot hoztak közös megegyezéssel. Igényt tartottak a hálás köszönetre és az áldozatért járó különös tiszteletre i. Gondolták, úgy sem tudja meg senki, hogy ők mennyi pénzt kaptak a földért, és odaadták-e a teljes összeget az Egyháznak.
5,3: „Péter azonban így szólt: Ananiás, miért ejtette a sátán kísértésbe a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdul visszatartsd a föld árát?” Itt tehát arról van szó, hogy a kétszínűség bűnét felfedi a Szentlélek, figyelmezteti Pétert, aki a közösség színe előtt azonnal szóvá is teszi a csalafintaságot. A közösség bizalomra épül. A kimondott szónak igaznak kell lennie, mert a hazugság megmételyezi az egymás iránti feltétlen bizalmat, és az eljátszott becsület borzasztó nehezen szerezhető vissza. Az Isten országa az igazságra és szeretetre épül.Erről mindenkinek keményen kellett tudomást szereznie, hogy tiszta legyen a jövő.

5,4: „Ha megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal, amit eladtál. Miért vetemedett tehát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” Ez a kétezer éves történet a ma emberének érthetetlen. A hazudozás általános szokássá vált. Sokan nem mondanak igazat, hogy mást tévedésbe ejtsenek, és ebből hasznot is húznak. Mások sejtik a hazugságot, de nem szólnak, hogy megmentsenek becsületes embereket, akik feltételezik, hogy mindenki más is becsületes. Akadnak olyanok is, akik segítik a hazudozókat tapssal, helyesléssel, szekerüket tolják. Isten előtt felel mindenki ezekért a tettekért. Ha pedig a hazugsággal anyagi kárt is okoznak akár a hazugok, akár tettestársaik, anyagilag is felelnek kártérítéssel. Keresztény embernek tudnia kell, hogy az ördög országa hazugság és gyűlölet. Aki nem hisz Jézusnak, ezt kell hallania Tőle: „Ti az ördögatyától vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs benne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. Én azonban az igazságot mondom, azért nem hisztek nekem. Ki vádolhat engem közületek bűnnel?” (Jn 8,44-46)  

5,5: „Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem fogta el mindazokat, akik ezt hallották”. Bizonyára Péternek sem volt könnyű ezeket a szavakat kimondania, látni a hirtelen halálra váló embert, amint rémült tekintettel összerogy, de ő nem a maga elgondolását hajtotta végre, hanem Isten parancsát közvetítette: általa érzékeltette az Úr, hogy az igazság az Ő országának alappillére, megsérteni nem szabad. Mondhatnánk így is: halálosan komolyan kell venni, akár rögtön elszámoltat Isten, akár csak később. A jelenlévők döbbenete is azt mutatja, hogy ezt eddig senki sem vette ennyire tragikusnak. Mint a hogy később is szeretnék elmismásolni a könnyelműen kimondott „kegyes” hazugságokat: csak azért hazudtam, mert az igazság kimondása szomorúságot okozott volna. Aquinói Szent Tamás ifjú diák korában is keményen becsületes volt ezen a területen is. Egyszer társaival beszélgettek, amikor elrikkantotta magát az egyik tréfamester: Nini! Ott repül egy ökör! Tamás a jelzett irányba nézve kereste tekintetével a repülő ökröt. Harsány röhej. Ő pedig halálosan komolyan kimondta véleményét: Inkább elhiszem, hogy az ökör röpül, mint hogy egy keresztény hazudik.

5,6: „Az ifjak pedig fölkeltek, felemelték, kivitték és eltemették”. Nyilván meglepődtek a jelenlévő fiatal férfiak is, de aki meghalt, el kell temetni. Ha Péter akkor kieszközli Istentől, hogy feltámaszthassa Ananiást, ez kiskaput nyitott volna a közgondolkodásnak: Jó-jó, a parancs kemény, de hát van kibúvója is, mint a később, napjainkban is állandóan visszatérő jelenség, hogy a paragrafusok kunkoraiban ügyesen lehet lavírozni.

 5,7: „Körülbelül három óra múlva belépett a felesége, aki nem tudta, hogy mi történt”. A közösségből senki nem futott el, hogy értesítse az asszonyt. Ez ma elképzelhetetlen, hogy valaki azonnal ne kapná elő a mobiltelefonját, és neki, de talán az összes hírügynökségnek, napilapnak ne adna hírt a szenzációról. Istennek azonban az volt a célja, hogy az asszony lelkében szabadon alakuljanak a döntések. Ezért hagyta, hogy ilyen gondolatok nyüzsögjenek az eszében: a férjem már biztosan odaadta a pénzt, learatta a közösség elismerését, bámulatát,hogy milyen nagylelkűek vagyunk. Lassan majd én is öltözöm, kellően felkészülök a belépés kirobbanó tapsára, a csillogó tekintetekre, szép szavak özönére. Nyilván maga Péter is őszinte elismeréssel nyújt majd kezet. Lám, egy kis hazugsággal milyen diadalt lehet aratni!

5,8: „Péter megkérdezte tőle: Mondd nekem, asszony, csakugyan ennyiért adtátok el a földet? Az így felelt: Igen, annyiért”. A siker megér egy kis hazugságot részemről is, gondolhatta az asszony. A kigondolt sikerélmény elvakította. Nem figyelt fel arra, hogy körülötte döbbenten állnak a jelenvoltak, akik tisztán látták a férj hazugságának azonnali súlyos büntetését. Tele lehettek aggodalommal: Jaj, csak az igazságot mondja az Egyház színe előtt ez a szerencsétlen, aki még feleségnek gondolja magát, pedig özvegy. De hát vannak hazudozók, akik saját hazugságaiktól elbódultan nem veszik észre a józan tekinteteket, amelyekből életmentő igazságot, megbánást lehetne kiolvasni.

 5,9: „Erre Péter azt mondta neki: Mire volt jó megegyeznetek abban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, az ajtónál állnak, s téged is kivisznek”. Péternek ismét ki kellett mondania az igazságot, aminek hallatára újra lesújtott a halál. Nem Péter ölt vagy öletett, hanem az élet Ura vette el egy megtévedt ember életét. Ismételten üzenetet hagyott nekünk, hogy az Isten országa alapját képező igazság szent és sérthetetlen, de ha valaki ezt nem veszi tudomásul, az ítélettel kell szembenéznie. Szafira három órát kapott, és biztosan kapott hozzá elegendő segítő kegyelmet is, hogy visszavonja megegyezésüket a hazugságban. Ő ezt nem használta föl, a hiúság elvakította. A sorsa – sajnos-, nem egyedi!

5,10: „Nyomban összeesett a lábainál és meghalt. Az ifjak pedig beléptek, halva találták, erre kivitték és eltemették a férje mellé”. A zsidóknál szokás volt a halottat a halál napján eltemetni. Ebben az esetben istenítéletről lévén szó, senki nem aggodalmaskodott, hogy netán tetszhalott lehetne a házaspár.

 5,11: „Ekkor nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, akik ezeket hallották”. A megdöbbenés leírhatatlan volt. Mindenki ismerte a 8. parancsolatot, tudták, hogy hazudni nem szabad, de tapasztalatból azt is ismerték, hogy az emberek időnként kisebbet-nagyobbat mégis hazudnak, füllentenek, és semmi érzékelhető következménye nincsen. Miért keletkezett itt ennyire szigorú, két gyors halált követelő ítélet egy ilyen emberi hiúságból elkövetett hazugságra? A szövegből arra következtethetünk, hogy a keresztényeknek szembesülniük kellett azzal, hogy nekik komolyan kell venniük Isten 8. parancsát is, annál is inkább, mert övék az Isten országa, vagyis bennük él Isten szellemisége, az igazság és a szeretet világa. Ez nem tűri el a hazugságot. Ennek híre futott a településen, akik szimpatizáltak a kereszténységgel, Isten követelményeit elevenen megtapasztalták: be akarok lépni egy isteni közösségbe, ott nagy kegyelmi előnyök várnak rám, de ehhez előfeltétel, hogy kilépjek a sátán országából, amely a hazugság és gyűlölet világa.

 5,12: „Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában”. Az előbbi eset nemcsak, hogy nem vette el kedvét a jóakaratú istenkeresőknek, hanem az újabb csodák láttán lelkesen belátták, hogy a keresztények élete valóban Istenhez viszi közel a megtérőket. Salamon tornáca távolabb esett a templom áldozati udvarától, nem kellett attól tartani, hogy az új keresztények netán még fontos értéknek tartsák a Jézus keresztáldozatát előkészítő ószövetségi áldozatokat. Meg az is vezethette az apostolok megfontolását, hogy ott a férfiak mellett az asszonyok is jelen lehettek.