Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Apostolok Cselekedetei

Tartalomjegyzék

Miért magyarázom az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyvet?
"Credo, Domine, adauge nobis fidem” Szentséges Atyánk, XVI. Benedek pápa amikor meghirdette a Hit Évét, nemcsak a papság részére jelölte meg feladatul az evangelizációt, az örömhír továbbadását. Szent Jeromos az első igazán nagy biblikus a Szentírás ismerője és magyarázója, komoly gondolatok közlője egyszer így nyilatkozott: „Ignorátio Scripturarum ignortio Jesu Christi est” Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Jézus Krisztust. Jézus az apostoloknak mennybemenetele perceiben ezt a parancsot adta:
„Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki pedig nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) Miért éppen Jézusnak parancsaként foglalkozunk Isten örömhírével? Hiszen sok millió szentírásolvasó ki sem ejti Jézus nevét. Mert Ő az Atya küldötte: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,18) Jézus parancsa: „Vizsgáljátok az Írásokat (az Ószövetséget), hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam, ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen” (Jn 5,39-40) „Be kell teljesednie a mondásnak, amely meg van írva a törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem” (Zsolt 35,19)

Miért magyarázom versről-versre az „Apostolok Cselekedetei” című szentírási könyv fejezeteit?
Ez az újszövetségi könyv elevenen rámutat, hogy az apostolok Jézus három éves részletes tanítása után sem értették meg, hogy Jézus nem a régi mózesi Egyházat jött helyreállítani, hanem megkötni az Új Szövetséget az egész emberiséggel, és beteljesíteni az Ábrahámnak adott ígéretet:„Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, benned nyer áldást a föld minden nemzetsége (Ter 12,2a-3c) Íme, az Írás bizonyítása: Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: Uram, talán most állítod helyre Izrael országát? Ő azonban azt mondta nekik: Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el majd benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig. Miután ezeket mondta, az szemük láttára felemelkedett és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok” (ApCsel 1,6-11) Ezután visszaballagtak az Olajfák hegyéről Jeruzsálembe, az utolsó vacsora termébe imádkozni és várni a megígért Szentlelket. Amint pedig tíz nap múlva leszállt rájuk, ereje és bölcsessége eltöltötte őket, folytatták Jézus tevékenységét: tanították igéit, gyógyították a betegeket, tanúskodtak a főtanács és az egyszerű emberek előtt Jézus istenségéről, a megváltás tényétől, és bemutatták az Új Egyház megváltottjainak szent életét. Erről szólt magyarázatom versről versre.
Szent Lukácsnak ez a második könyve, amit Teofilnak, az istenszeretőnek, az üdvösségre törekvőknek írt. Az első művében magáról az Isten Fiáról beszél, akiről az Ószövetségben Isten a próféták által sok üzenetet küldött, akinek a megtestesülését közvetlenül az utolsó próféta, Keresztelő János története vezeti be. Az Ő születése, élete, tanítása, szenvedése, halála és feltámadása megszerezte nekünk a megváltás kegyelmét, majd visszament a mennybe Atyjának akarata szerint.„Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. Azt mondta nekik: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, harmadnapon feltámadnia halottaiból. A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból. Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe.” (Lk 24,45-51) A második könyv, ami az Apostolok cselekedetei címet kapta, ezzel a gondolattal kezdődik: „Felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik.”  (ApCsel 1,2-3) Jézus feltámadása teljes titokban történt. Ez az egész történelem számára titok, azaz hinni kell. Viszont a hitet megkönnyíti az Úr azzal, hogy tanúk előtt megjelent, sokszorosan igazolta, hogy élő teste van, ez az élő test azonos azzal a testtel, amely szenvedett és szörnyű kínok között meghalt a kereszten. Az azonosítás a szegek és a lándzsaszúrás okozta sebek segítségével történt elsősorban. Az apostolok látták az élő krisztusi testet, és erre hagyatkozva hitték immár szilárdan Jézus istenségét, messiási voltát. Jézus többszöri megjelenése nem csak a hit erősítésére szolgált, hanem így alkalma volt folytatni a tanítást. Most már azonban arra készítette fel tanítványait, hogy Jézus érezhető jelenléte nélkül hogyan kell teljesíteniük küldetésüket. Gondoljuk el: arra kaptak megbízatást, hogy „menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk 16,15) Ők egy apró nép gyermekei. Soha nem jártak hazájuk határain kívül. Ismerhették őseik történetéből Egyiptomot, Babilont, kereskedőik, római légionáriusok elbeszéléseiből Afrika, Európa, Ázsia egyes tájait, de csak sejthették, hogy az egész világ mérhetetlenül nagy lehet. A római zsoldosok között is akadhattak több népből származott katonák, akiknek az anyanyelvét nem értették meg. Mennyiféle nyelven beszélhetnek világszerte az emberek? Hogyan mennek közéjük? Hogyan értik majd meg a nyelvüket? Kicsi csapatuk hogyan birkózik meg a tanítás, gyógyítás, szentség kiszolgáltatás feladataival, ezernyi veszéllyel? Milyen lesz a bővülő közösség jellege? Milyen jó volt, hogy „negyven napon át az Isten országáról beszélt nekik”. „Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére. „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” (4-5) Tehát még a mennybemenetele előtt rendelkezett úgy az Úr, hogy menjenek vissza megszokott termükbe, az utolsóvacsora helyére imádkozni, felkészülni a Szentlélek fogadására. Jézus ugyan ezt is   keresztelésnek mondja, valószínűleg azért, mert a szakkifejezések még nem alakultak ki, és a későbbiekben, amikor már a Szentlélekben való részesedésnek bérmálás volt a neve, ezt  a kereszteléssel és az Eucharisztiával egy csoportba vették, mint beavató szentségeket. Jézus tehát megnyugtatta tanítványait, hogy ígérete szerint „kérni fogom az Atyát és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen örökké. Nem hagylak árván titeket” (Jn 14,15.18)