Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Próféták a Messiásról - Én alkotok világosságot...

„Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget.”
Círusz perzsa király pogány volt. Rengeteg nép felett uralkodott. Miután elődje elfoglalta Babilont, az övé lett minden értéke, az emberek is, köztük a fogságba esett zsidók, illetőleg azok leszármazottai. Ennek a jóindulatú uralkodónak kellett valóra váltani azt a hetven évvel korábban közölt isteni ígéretet, hogy a kiszabott fogság lejártával haza kell engedni a zsidókat, hogy felépíthessék újra a fővárosukat, Jeruzsálemet, benne a templomot is, és az egész ország lerombolt városait. Mivel a birodalom igen nagy része pogány volt a jóindulatú uralkodóval együtt, ezért magyaráz neki Isten a kinyilatkoztatásban arról, hogy a bálványok nem istenek, hanem tehetetlen bábuk, és rámutat az igazságra: a láthatatlan, egyetlen Isten a teremtője, fenntartója és irányítója mindennek, ami van. Példát is említ: „Én alkotok világosságot és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt.”(7) a világosság és a jólét pozitív dolgok, amelyeket a szó szoros értelmében létre kell hozni. A sötétség és a baj ezek hiányai: ha elveszi Isten a világosságot és a jólétet, akkor előidézi a sötétséget és a bajt. A teljes igazságot pedig, mondja az Úr, majd a Megváltó hozza el onnan felülről a megtestesülés alkalmával: az égből, felhőkből jön el az Isten második Személye. Emberségét az anyagvilágból kapja, Mária szűzi testéből. Ő hozza el a szabadulást. Isten üzen, Izajás gyönyörűen, költői szépséggel közvetíti, az okos, pogány király pedig megérti. Ma is van ilyen okos a földön?