Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Próféták a Messiásról - Bálám szamara egykor és ma

Rettegve figyeli Moáb és királya            
Mint özönlik egy nép az ő pusztájába.            
Félelme égig ér táborverés láttán,                  
Mellé settenkedik baljós-szemű sátán:            
Riogatja szívét: ha csatasorba áll                    
S táborából kikél az idegen király,                  
Népedre, magadra a rút halál vár ott. 
             

Nem segít már rajtad csak egy erős átok.        
Nosza, fusson követ távol, Babilonba:              
Bálák király számít Bálám prófétára!                
Jó pénzzel fizeti istenes utadat,                          
e kis szolgálatot tőle meg ne tagadd!              
Semmit nem kell tenned, csak kezed kitárod,    
S folyjék gúzsba kötő félelmetes átkod!
            

A többit elvégzi Bálák király kardja.                  
Nem hős, csak mészáros. De hát ilyen fajta.        
Duplán noszogatva Bálám szamárra ül.                
Nyűvi a nagy utat, töpreng is emberül,                  
Szövögeti a szót, füzérbe az átkot:                          
Ilyen ribilliót ember még nem látott!                      
Mért állt meg a szamár? Lusta? Na, gyí, pajtás! 
 

Ha nem, hát jön a bot s oldalba rugdosás!              
Szegény szürke csak áll, némán tűri sorsát,            
Aztán nem i-á-zik, ember-hangra vált át:                                                        
Nem látod, te bamba, hogy e szikla résen
Vezet át az ösvény, s angyal állt elébem?
Megszelídül Bálám, meg is süvegeli,
S nem okul a tényből, pedig rendkívüli!

Szegény szürke töpreng: az én okos gazdám
Hogy tud ily vak lenni s tenni ilyen maflán?
Fiatal a szamár, nem tudja, van tender,
Amitől megvadul s elvakul az ember.