Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Szűz Mária és Szent József

Szűz Mária és Szent József a templom udvaráról az áldozatok bemutatására szentelt templomudvarra. mentek. Sokan lehettek az anyák, akik negyven napos, elsőszülött kisfiúkat hozták el az Isten házába, hogy az Úr parancsa szerint bemutassák az Úrnak, mint Izrael házának újszülöttjét. A másik cél az volt, hogy teljesítsék Isten parancsát. „Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: Az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” (Lk 2,22-24) Ezután visszatértek Betlehembe, ahol Jézus született. Betlehem pár kilométerre van Jeruzsálemtől. Amikor az összeírás miatt mesze földről is összegyűltek a Betlehemben született és elköltözött felnőttek, volt már szállás bőven. A barlang istállóban, ahol Jézus megszületett, szükség miatt szálltak meg, mert magánházakban nem akartak szívességet elfogadni, a szállóban viszont nem volt már szabad hely. Jézusnak szegény környezetben kellett megszületnie. Igaz, hogy a világ legcsodálatosabb eseménye volt ez a születés. Így emlékszik meg erről Szent Lukács evangélista: „Azokban a napokban történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az összeírás Quiriniusz, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek. és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket. Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” „Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott. Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az e gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. A ki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak. És úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik” (Lk 2, 15-20) Érdekes megfigyelni Lukács észrevételeit: A Szent Család nagyon figyelmes és szerény. Senkinek nem akarnak kellemetlenséget. Az üres juhakol a világ kicsi városkájában a legkényelmetlenebb vendéglátó. Jézus ezt kéri. A mezőn virrasztó pásztorok beszélgethetnek a világ legnagyobb történelmi eseményéről. Az angyalok arról is szónak, hogy most ez az ő ünnepük csupán a szülőkön kívül senki másé. Jézus megérdemelte volna, hogy összegyűljön mellette az egész emberiség. Kétezer év elmúltával is inkább a sátán kell az embereknek: gazdagot vagy szegényt a világ legtöbb népe kizár az életéből.