Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Salamon kiráy halála után

Salamon király halála után Izrael tizenkét törzse kétfelé szakadt: Jeruzsálem fővárossal Júda és Benjamin törzse lett a déli királyság. Ők Izrael Istenét imádták ugyan, de egyre inkább belebonyolódtak Salamon bűnébe, a bálványimádásba. Ezért nem akart Ácház király csodajelet kérni, amikor Izajás próféta biztatta erre. Az északi királysághoz csatlakozott a többi tíz törzs Izrael néven.   Az első királyuk, I. Jerobeám (931-910) bár Istentől kapta a hatalmas rangot, azonnal két kisebb templomot építtetett, mindegyikbe csináltatott egy szobrásszal 1-1 aranyborjút, és törvényként mondta ki: „Nézd, Izrael, itt az istened, aki kivezetett Egyiptom földjéről!” (1Kir 12,28c) Így akarta törzseit távol tartani a salamoni templomtól és a testvértörzsektől. Jákob Istentől kapott ígéretet: „Nem tűnik el a jel Júdától, sem királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki” (Ter 49,10) De az egyre erősödő bálványozás, amit a templomban is űztek, egyre inkább veszélybe sodorta a déli országot is. Az északi rész 722-ben, a déli pedig az 587-586-os ostrom végén vált különféle nemzetek martalékává. A zsidó nemzet tragédiája volt ez: nagy zuhanás Ábrahám fiainak, mert később hazaengedték ugyan a szétszórt foglyokat, felépíthették Jeruzsálemet, benne az új templomot, de adófizetők maradtak utolsó uraik felé. Cirusz perzsa király rendezte így sorsukat. Ő 558-529 volt perzsa király. Babilont 539-ben foglalta el. Mivel megértőbb volt, mint a zsidók többi fogva tartói, és megtudta, hogy Jeremiás próféta Jeruzsálem eleste után hetven éves száműzetést jövendölt a zsidó foglyoknak, megengedte, hogy otthonukba visszatérjenek fogolyként, és felépítsenek otthon mindent. Sokan éltek a boldog fordulattal. (516) Viszont a Kr.u-i 20. századig nem volt szabad és önálló országuk. Végül 516-tól a szamáriaiak áskálódása ellenére Dárius pecsétes levelével ellátva megindult az építkezés. Az új zsidó templomnak azonban nem a zsidó szertatások voltak a legfőbb ékességei, hiszen fél évezredre szánta a Teremtő, amint a történelem tényei igazolják, hanem az, hogy benne személyesen, emberi alakjában megjelent a valóban megtestesült Ige. Először negyven napos korában, majd tizenkét évesen és később minden évben valamelyik nagy zsidó ünnepen. Utoljára a virágvasárnapi nagy körmenetben Betániától a jeruzsálemi templomig. Nagy hiba volt, hogy negyvennapos korában csak az öreg Simeon próféta várta ebben az istenházában egy hosszú várakozás végén, és egy másik nagy imádkozó: Anna prófétaasszony. Simeon azért tudott találkozni vele, mert ő volt az az egyetlen „igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment, amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték. hogy a törvény előírásának eleget tegyenek. Karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: Most bocsásd el, Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségemet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek. Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak a te lelkedet is tőr járja át, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai. Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását” (Lk 2,25-38) Íme, itt szinte minden gondolat benne van a szövegben, amit az Atyaisten eltervezett, és amit az üdvösség jelöltjei különböző módokon megértettek,vállaltak.