Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Ábrahám napjaiban

Ábrahám napjaiban a Második Isteni Személy megkapta az Atya titkos közlését, és leendő ősapja meglátogatása alkalmával a barátságos családi vendégfogadás alkalmával azt ki is nyilvánította: „a jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz”(Ter 18,10) Nehezen értették meg, Sára ki is kacagta a bejelentést, de a Második Isteni Személy az isteni mindenhatóságra hivatkozva megismételte bejelentését. Az étkező férfiak azt is megbeszélték, hogy a nem régen történt rövid háború a négy király és az öt király között nem volt véletlen. Emlegették a nem messze lakó, de eddig Ábrahámnak ismeretlen főpap, Melkizedek látogatását a hős hadvezérnél, aki hódolt előtte, áldást kapott a magasságbeli Isten főpapjától. Az összefüggéseket nyilván nem magyarázta meg senki, hogy a nagy bálványimádó tömegben az ősi hit bimbózik, a sátán bálványozói kezdenek háttérbe szorulni. Ez az igaz Isten végtelen szeretetének műve lesz, és nem véletlenül fog a következő napokban kétezer évet előrevéve maga a Megváltó is oda látogatni. Amit pár óra alatt lassan kezdtek megsejteni, hogy a nagy változás a sátán háttérbe szorítását jelzi, és aki isteni Személyként ragyogó győzelmet arat a kísértő felett, Atyjától megkapta már a részleges utasításokat is. Azt is elmesélhette Ábrahám, hogy ő csak a támadók vagyonát kobozta el, és ez is jelképes cselekedet: a köztünk megjelent Megváltó majd a jövőben diadalt arat az Isten és az emberek legnagyobb ellenségén, és a győzelme örökérvényű. Kétezer év múlva Ő is úgy arat diadalt, mint Melkizedek rendje szerinti főpap. Amikor Dávid templomot akar építeni Javeh lakóhelyéül, Isten ezt üzeni neki Nátán prófétától: „Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és majd atyáidhoz térsz, én majd örökre megszilárdítom trónját. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre”(1Krón 17,10c. 14) „Az Úr újra szólt Acházhoz: (Izajás próféta által) Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről, a magasból. De Acház így válaszolt: Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat. Erre a próféta azt mondta: Halljátok hát Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az Úr türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,10-14) Egy-két évszázad múlva Mikeás próféta szól Isten nevében, amikor egyszerre négy próféta is harcol Jeruzsálemben és környékén a bálványimádás szörnyű vétke idején, és Jeremiás próféta egyre keményebben figyelmezteti Isten hűtlen népét, hogy ostobán ne bálványozzanak, mert abból csak nagy isteni büntetés születik. Isten pedig ezt üzeni: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért (a bálványozásért) elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép, és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga lesz a béke. Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja” (Mik 5,1-5b)