Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Ábrahám megsejti

Ábrahám megsejti, hogy az eddig láthatatlan Isten, az Úr, megmutatkozott neki emberi alakban. Amikor a terebint alatt bágyadtan nézelődött, és meglátta a szemközti dombról leereszkedő három férfit, belső sugallatra azonnal felfogta, hogy túlvilági látogatói érkeztek. Hármat látott, de csak egyet imádott. Most, amikor az imádott Személy az ebéd után isteni tekintéllyel bejelentette, hogy egy év múlva fia születik Ábrahámnak Sárától, mert az Úrnak semmi sem lehetetlen, Ábrahám új reményre gyúlva ezzel a tekintéllyel nyilatkozó imádotthoz csatlakozott, amikor a két kísérő elbúcsúzott és elindult Szodoma felé. „A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. Azután Ábrahám közelebb lépett, és megszólalt: Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán vesztüket akarod? Nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak? Távol legyen ez tőled! Az egész föld bírája nem járna el igazságosan. Az Úr így válaszolt: Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.Ábrahám folytatta és így szólt: Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost? Így válaszolt: Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne. Erre ő folytatta beszédét: De lehet, hogy csak negyven van. Ezt felelte? Negyven miatt sem fogom megtenni. Ő újra szólt: Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek. Ezt válaszolta: ’Ha harmincat találok, hát nem teszem meg. Aztán újra szólt: ’Ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz. Így felelt: Húsz miatt sem pusztítom el. Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak’. Ezt válaszolta: Tíz miatt sem pusztítom el. Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament” (Ter 18,22-33) Amint kétezer év múlva köztudott lett a Fiúisten, az akkor már harminc évesen örömmel viselt végleges testében így tett pontot az akkori farizeusokkal vívott kemény vitára: „Bizony, bizony, mondom nektek, aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre. A zsidók közbevágtak: Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad? Jézus így válaszolt: Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását. Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki. A zsidók felháborodtak: Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot? Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot”(Jn 8,51-59) Nem sokkal korábban mondta az éjszaka leple alatt őt felkereső Nikodémusnak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot,hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak”(Jn 3,16-17 <