Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - A Fiúisten földre küldésének előkészítése

Az Atya megkezdi a Fiúisten földre küldésének előkészítését. Azt akarja, hogy Ábrahám vegye tudomásul, hogy a megváltás közvetlen előkészítése érzékelhetően megkezdődjék, és figyeljen föl erre az akkori emberiség, de még mi is, akik majd négyezer év távlatából nézünk vissza a Jordán folyó völgyére. Amint a Biblia írja: „Lótnak, aki Ábrahámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. Ezért a vidék nem bírta, hogy együtt maradjanak. Mivel a javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett. Vita támadt Ábrahám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és pereziták laktak.) Ezért Ábrahám így szólt Lóthoz: Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. Nemde nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: Ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra’. Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – Mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje (a paradicsom), mint Egyiptom kertje egészen Coárig. Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól. Ábrahám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott, egészen Szodomáig táborozott. A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak, és vétkeztek Isten ellen” (Ter 13,5-13) Ábrahám arra kapott parancsot a Perzsa öböl melletti Ur városában, hogy hagyja el családját és menjen Istennel Kánaán felé. Ő akkor sajnálta meghalt bátyjának felnőtt fiát. Jobb lett volna ott elszakadniuk. Döntéseinknél figyeljünk a négyezer éves bölcsességre. Ábrahám előzékeny jósága pedig célba ért. Lót Szodomában élve a környék öt városának polgáraként háborúba keveredett egy négy városból álló szövetséggel. Az ellenség győzött. Az öt várost kirabolták és a lakosokat fogságba, szolgaságba vitték. Lót is köztük volt, vele egész vagyona is. „Mihelyt Ábrahám meghallotta, hogy rokona fogságba esett, mozgósította kipróbált szolgáit, akik nála születtek, háromszáztizennyolc férfit, s üldözte őket egészen Dánig. Ő és szolgái, megosztott csapatban, éjnek idején megtámadták és Hobáig üldözte őket, Damaszkusztól északra. Visszahozott minden zsákmányt, s rokonát is, Lótot, minden vagyonával, az asszonyokkal és szolgákkal együtt”(14,14-16) Mindenki visszakapta elkobzott vagyonát. Ábrahám ebből nem vett el semmit. Ábrahám a négy ellenségtől elvette az összes értékes holmijukat. Ez mind a győztes vezéré lett. Ezzel a zsákmánnyal ő rendelkezett. Ebből adott tizedet az eléje siető Melkizedeknek, aki az ÉL ELJON, vagyis a Magasságbeli Isten főpapja volt. Ő ünnepélyesen köszöntötte a győztes Ábrahámot, és a magával hozott – akkor szokatlan — áldozati adományt fel is áldozta a Mindenható egy, igaz Istennek Melkizedek megáldja a győztes Ábrahámot:„Áldott legyen Ábrahám, a Magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet” Ő pedig tizedet adott neki mindenből” (19-20) Megsejti, hogy Mamreban Isten jelent meg neki: „a férfiak (a két angyal az ebéd és az egy év múlva születendő fiú. Sára fia ígéretének örömével) elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. Akkor az Úr így szólt: ’Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. Arra szemeltem ki, hogy majd fiainak, majd pedig háza népének megparancsolja, „Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki? Ezért az Úr így szólt: Szodoma és Gomorra miatt tetőződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem. Ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatott hozzám, tudni akarom”(18,16-21)