Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Szabadon kezdett lélegezni

Amikor a 300-as években szabadon kezdett lélegzeni Jézus Krisztus Egyháza, feltűnt, hogy Istennek Egyszülött Fia észrevétlenül lépett a földre. A teremtés legnagyobb eseményének alig volt szemtanúja: előbb egy angyali hírnök száguld a mennyből és az Atya megbízásából a Betlehem határában pásztortűz mellett őrködő néhány pásztort pillantja meg. Melléjük toppan. Érthető ijedség a szokatlan égi lény láttán: a keleti emberek tudták az ószövetségi kinyilatkoztatásból, hogy időnként régebben is küldött angyali követeket a földre az ég és föld Ura, hogy közöljön velük fontos üzeneteket. Az ijedelem ilyenkor mindig megremegtette a halandók szívét: vajon jó hírt hoznak vagy rosszat. Az őrök mellé toppant angyal megnyugtató hírét kedvesen, biztatóan kezdi: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket” (Lk 2,10-11) a birkapásztorok akkor tudták, hogy a Megváltó, a Krisztus, az Úr, vagyis az Isten a földre jön? Hogyne tudták volna, minden zsidó tudta, hogy ez a csoda megtörténik. A szomszédban, Jeruzsálemben hétszáz éve mondta a bálványokkal kacérkodó Ácház király szemébe a zsidók legnevesebb prófétája:„íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el”, ami annyit jelent: Íme, velünk az Isten. (Iz 7,14b) Jól tudta minden betlehemi, sőt a többi zsidó is, hogy itt, ezen az egyszerű, szegény tájon, Dávid király szülővárosában fog megszületni a szűztől születendő Gyermek: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ő maga a béke lesz” (Mik 5,1; 4a) Ezeket a régi kinyilatkoztatott igéket most a beteljesüléskor egy angyal hirdeti az éjszakai sötétségben, ahol összeölelkezik az ősi és a jelenkori pásztortűz lángja az angyal fényével, amely büszkén árad, de ez még nem elég a betlehemi éjben: „Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal:”Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakarat embereinek!” (Lk 2,13-14) „Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk át Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az angyal tudtunkra adott. Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az e gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg emlékezetébe véste szavaikat, és szívében egyeztette. A pásztorok hazatértek, dicsérték és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik” (15-20) János apostol és evangélista a Jelenések könyvében kiegészíti az Ige megtestesülése történetének első részét: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, a fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egy harmadát, és a földre szórta. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind nemzeteket Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készítet számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig. Mihály legyőzi a sárkányt. Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették és vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában” (Jel.12,1-12ab)