Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Amikor keresztényüldözések.....

Amikor a rövid, néhány szavas lukácsi evangéiumot olvassuk és összehasonlítjuk a harmadik és a többi évszázad liturgikus előírásaival, az éjféi misék liturgikus pompájával, a kora hajnali pásztorok miséjével vagy a délelőtti ünnepi misével, bizony elcsodálkozhatunk.Kispap koromban én is elámultam, amikor a karácsonyi ünnepek lassú kibontakozásáról történelmi tudományos szigorral tanultunk: Jézus emberi születésének három évszázadon át ünnepnapja sem volt. Amikor a római keresztényüldözések zajlottak,nem is mertek nyilvános ünnepek rendezésére gondolni. Élni is veszélyes volt a keresztény híveknek,rengetegen haltak vértanúhalált borzalmasnál borzalmasabb gonoszsággal kigondolt kivégzésekben. Amikor 312-ben Diokleciánusz lemondott, a három társuralkodónak is ezt kellett tennie. A vezető nélkül maradt birodalom vezetésére két pályázó akadt: a nyugati és keleti mellékcsászárok fiai. Róma mellett, a Milviusz-hidnál állt fel a két trónkövetelő az azonosan képzett, egyforma erős, addig testvér regiment,halálos küzdelemre készülve. A két jelölt közül aki győz, annak a serege a birodalom ura lesz, a másikra pedig a legyőzöttek sorsa várt: „Vae victis! (Jaj a legyőzötteknek)Konstantinnak a csata előtti éjjel tündöklő kereszt jelent meg, ugyancsak jól olvasható fénylő körirattal:„IN HOC SIGNO VINCES!” (E JELBEN GYŐZNI FOGSZ!) Konstantin azonnal elrendelte, hogy a fegyvereiről minden katonája távolítsa el a bálvány jeleket és rajzoljon a helyükre keresztet. (Addig az üldözés idején a keresztre a hatalom szamárfejet festetett.) Konstantin, akinek az édesanyja Szent Ilona volt,aki fiát kereszténynek nevelte, (aki egyszerű fogadódként nem léphetett elő a mellékcsászár törvényes hitvesévé) megértette, hogy az üldözött Jézus Krisztus lesz a birodalom igazi Ura. Reggeltől estig folyt a véres küzdelem. Konstantin Jézus ígérete szerint győzött. Mint császár, azonnal visszavonta az keresztényeket üldöző rendeleteket, és 313-ban Milánóban kiadta a Türelmi rendeletet.A kereszténység vallás, elismert hit-közössége lett. Ettől kezdve templomai is lehettek. A császár adta az első gyönyörű bazilikát, a lateránit, amely azóta is a katolikus templomok közt „RÓMA VÁROS ÉS A FÖLDKEREKSÉG MINDEN TEMPLOMÁNAK A FEJE” Volt hol ünnepélyesen végezni a Liturgiát, és ettől kezdve kezdték keresni Jézus születésének időpontját. Ekkor döntöttek úgy , hogy mivel erről a legdrágább születésnapról semmi biztos dátum nem maradt ránk, a Szent Lukács által rögzített születési évszám sem biztos, a születés napja egy birodalmi népszámlálás idején lenne kereshető, de az tél közepén eleve elképzelhetetlen: az esőzés szinte folyamatos fél éven át, az utakon patakok folynak, fél Európa és Ázsia járhatatlan. Akkor miért lett december 25-e elfogadva? Egyszerű logika: a rómaiaknak minden nap van napsütésük. A legrövidebb napon, december 21-én is. Mivel a Napisten egyik fő bálványuk volt, aki a fényt és a meleget adja, szomorúan figyelték, hogy ezekben a napokban csak alig tud felhatolni a sötétségtől szorongatott Nap az ég aljára, de aztán másnap, főleg 25-én már diadalmasan emelkedik a pályája: tehát a Nap legyőzhetetlen. Mivel a kereszténység tudta, hogy a nap az égitest és nem isten, ezen a napon sem győz, hanem a csillagvilág egyik napjaként engedelmeskedik az égitestek Teremtőjének és Urának. Adjuk hát át a világ Urának, a Második Isteni Személy emberi születésének ezt a napot, amit az ősök is győzelmi napként tiszteltek. Így vált egy elárvult ünnepnap újra fontos, a mi világunk legfontosabb napjává.”Ez nap nékünk dicséretes nap, Napja vigasságunknak, Új bizodalma váltságunknak, Ma született Betlehemben Szűz Máriának Úr Jézus Krisztus mi Megváltónknak. Áronnak vesszeje kivirágozék, Tiszta Szűztől gyermek születék, Mennyei királyul nékünk adaték, Krisztusnak, Jézusnak nevezteték” (Ho 22,1)