Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

A Megváltó adventje - Az Atya még teljesen egyedül

Ábrahám apjával lakott együtt a Perzsa öböl délnyugati csücske mellett, Ur városában, ahol az Eufrátesz folyó az öbölbe ömlik. Itt vettek meg birkalegelőket bérbe évről-évre. Isten hatvan éves korában megszólította Ábrahámot, hogy hagyja el Ur városát, és települjön át az Eufrátesz felső folyása környékére Hárán városába, mert attól nem messze, a Földközi tenger keleti partja és a Jordán folyó között elterülő országot, Kánaánt fogja neki és utódainak adni örökségül. Apja, Terach és családja többi tagja letelepedett Háránban. Csak feleségét, Sárát, unokaöccsét, Lótot vihette magával egy ismeretlen távolabbi országba, Kánaánba, hogy ott béreljen egyelőre juhainak legelőt, és Isten majd neki adja meg a leszármazottainak azt a tejjel-mézzel folyó országot néhány száz év múlva. „Az Úr így szólt Ábrahámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak,és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter12.1-3) Sárának nem született még gyermeke, mert meddő volt. Ábrahámot is, őt izgatta ez az állapot, mert a gyermek jelenti a család örömét, és most már nagy népet ígért az Úr, de mikorra? Mindenesetre így ír róla a Szentírás: „Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra” (15,6) Mikor azonban három évtized elmúltával sem telt be vágyuk, Sára elvesztette a hitét, és kezébe vette sorsuk alakítását. Férjének odaadta mellékfeleségül a szobalányát. Isten nem rótta meg Sárát okoskodásáért, de négyezer év elteltével is félelmetes a két fiútól született két nép állandó háborúzása. Amikor a szolgáló fia megszületett, Ábrahám is teljességgel meg volt elégedett vele, de amikor három éves lett, Isten megjelent Ábrahámnak, és bejelentette: „Feleségedet megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen, népek királyai származnak majd tőle. Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkodott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: Éljen csak Izmael színed előtt! De Isten ezt válaszolta: Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák neved adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő, és utána az ő utódainak az ő leszármazottainak Istene leszek. De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni, és nagy néppé teszem. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül. Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, előtte fölemelkedett” (17,16-22)