Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Lorettói Litánia

Szentolvasó Királynéja, könyörögj érettünk!
A XIII. században újfajta szerzetesrendek keletkeztek. Az új rendeknek új szerzetesi eszményei voltak, a korszellem is megváltozott, komoly veszedelmet jelentett a Szentföld felszabadításáért szervezett keresztes háborúk néhány fejleménye, a rendalapítók ezért új kihívásokra új lelki gyógyszereket kerestek. A régebbi hatalmas monostorok helyett nemcsak kisebb lakóhelyeket létesítettek, hanem a mi rendünk,a ferences rend, minden kényelmet kizáró szállásokat készített. A szent szegénység minden állandó anyagi támaszt kizárt. A munkát keményen előírta a rendalapítónk, Assisi Szent Ferenc, de csak a napi élelem, esetleg kisebb ruhacsere jöhetett szóba. Az imádságot viszont komolyan vették. Az Egyház zsolozsmáját rendalapítónk nem szervezte közös kórusimává. A Római Kúria a bencés zsolozsmát az egyházmegyés papok használatára alakította rövidebbre. Ezt Rómából a Kisebb Testvérek Rendje, közismertebb nevünkön a ferencesek, elvitték szállásaikra, remeteségeikbe, és a vidéki papság között is elterjesztették. Viszont közkedvelt imaforma keletkezett a Szűzanya tiszteletére: Előbb az „Üdvözlégy Mária” imádság első felét kezdték imádkozni a domonkosok „a te méhednek gyümölcse, Jézus” fohászig. Ehhez az újszövetségi mondatokból összeállított részhez fogalmazták hozzá a ferencesek a most is imádkozott fohászt: „Szent Mária, Istennek Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen”. Majd a 150 zsoltár mintájára 150 „Üdvözlégy Mária” imát mondtak naponta és tízedenként egy-egy rövid elmélkedést sóhajtottak a Szűzanya örömeiből, fájdalmaiból, dicsőséges életéből. Ez volt Mennyei Édesanyánk szegény földi gyermekeitől kapott királynői koronája.
Béke Királynéja, könyörögj érettünk!
Most is vannak kemény hadviselések, háborúk országok, vidékek, nemzetek, hódítók között. Ahogy fejlődnek, modernizálódnak a békés munkaeszközök, többszörös erővel és költséggel fegyverkeznek hol védelmi kényszerből, hol hódító, zsákmányszerző célzattal a háborúk hiénái. A szenvedések, sebek, fogságok, fogoly- és munkatáborok szörnyű szenvedései megdöbbentő hatást gyakorolnak ránk. Talán pár éve, kezembe került a világ hadiiparának költségkimutatása. Nem voltam rest, hevenyészett számadást végeztem. Kiderült, hogy egy nagyobb fegyverkező állam egyedül annyit költ öldöklő eszközökre, hogy ha kiosztanák annak árát, a világ összes munkásának, mindenki kaphatna legalább egyszer egy évben százezer forint segélyt. Amikor a világ Királyát keresztre feszítve gyalázták, gúnyolták, lábánál ott állt és Fiával együtt vezekelt bocsánatot kérve a megbolondult emberiségre Mária, a Béke Királynője. Legyen áldott érte!
Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
A menynek Királyné Asszonya több mint ezer éve felkereste nemzetünk fejedelmét, Gézát. Felajánlotta neki mennyei udvara kíséretében, hogy születendő fia érdemeiért hazánknak, népünknek mindig kiváló Pátrónája lesz. A honlapon olvasható Magyarok Nagyasszonya című könyvem zengi dicséretét.
Hitvallók királynéja, könyörögj érettünk!
Hitvallóknak nevezzük azokat a szent férfiakat, akik az Egyház történetében erkölcsi tökéletességükkel, fontos szerepükkel ékeskedtek, és nem voltak vértanúk. Civil vagy egyházi személyek földművestől királyig, püspökök, papok, szerzetesek. Olyan kiváló egyének, akik a hitüket megvallották szóval és tettel, és legalább egy erényt hősies fokban gyakoroltak földi életükben. Az életszentség hírében elhunyt hitvallókat kemény vizsgálásnak vetik alá, és ha legalább egy csodát művel a Gondviselés az ő közbenjárására, a kánoni eljárás után a pápa dönt boldoggá, majd újabb még tüzetesebb eljárás után a szentté avatásáról. Nekik is királynéjuk a Szűzanya, hiszen a Mária-tiszteletük közismert volt, a mennyországban pedig méltó hódolattal veszik Őt körül.
Szüzek királynéja, könyörögj érettünk!
A női szentek közül csak a szüzeket említi a litánia szövege, mint akiknek királynéja Mária. Ez abból a megfontolásból eredhet, hogy Mária is szűz volt, aki édesanya is egyben, de szűzen fogant, szűz maradt a szülésben és utána is egész életében. Az összes szent szűz között a legkiválóbb, legdicsőbb szűz: igazi szűz-királynő.
Minden szentek királynéja, könyörögj érettünk!
A litánia szerkesztője ezzel az invokációval a név szerint nem említetteket is megszólítja, őket is belekapcsolja Mária dicső udvartartásába.
Áteredő bűn nélkül fogantatott királyné könyörögj érettünk!
Mária kezdettől, még a teremtés előtt elsőként élt Isten terveiben, hiszen a Fiúisten megtestesülése volt a teremtendő világ szellemei és anyagi dolgainak az ősmintája. Logikusan következtethetünk tehát, hogy édesanyja is rögtön utána jött a sorban. Az ősbűn következtében elveszített istengyermekség és ennek közvetítő kegyelme, a megszentelő kegyelem csak a tervbe vett megváltás után jut osztályrészül az embereknek, addig nem tagjai Isten országának. Az viszont elképzelhetetlen, hogy a Megváltó Édesanyja akár csak egyetlen percre is sátán birodalmához tartozhat. Jézusjövendő érdemeit előre beszámítva Mária javára Isten Mária fogantatása alkalmával úgy teremtette meg a lelkét, hogy azonnal hozzá adta a megszentelő kegyelmet is: ezt hívjuk szeplőtelen fogantatásnak. Jézus, az örök dicsőség Királya ezt a megdicsőülést szánta eleve Édesanyjának: szeplőtelenül, vagyis áteredő bűn nélkül fogantatott királyné

Mennyekbe felvett királyné, könyörögj érettünk!
Ős-eredeti tanítás a hit letéteményében, a IX. század közepétől tudatosan vallott katolikus tanítás, 1950. november 1-től pedig katolikus dogma (hittétel), hogy Máriát, Jézus Krisztus Édesanyját földi élete befejeztével az Úr ünnepélyesen fölvitte a mennyországba, és ott a világmindenség királynéjává koronázta. Ez méltóság és hatalom is egyben. Egyik legősibb Mária-énekünk így láttatja ezt velünk: „Felvitetett magas mennyországba, Angyali szép, örvendetes házba, E nap a Szűz nagy menyasszonyságba, Az Istennek drága hajlékába. – A Mennyei Atya udvarába, Felső Sion drága városába, Dicsőséges szép palotájába, Már bemégyen nagy vígasságába.- Asszonyi rend nemes boldogsága, Pátriárkák buzgó kívánsága, Angyaloknak nagy boldog vígsága, Az Istennél minden fölött drága. – Sokan voltak nemes asszonynépek, Dicséretes tudománnyal szépek, Tisztaságuk virágában épek, De ennek csak nyomába sem léptek. – Beteljesült Dávidnak zsoltára, Mit énekelt világ hallatára: A királyné királynak jobbjára Állapodik örök társaságra”. (Hozsanna, 167,1-5) (1651)

Pátriárkák királynéja, könyörögj érettünk!
Ábrahám, Izsák, Jákob voltak azok a nagyon fontos ősök, akiket a zsidó nép ősatyái néven szoktak emlegetni. (Pater arché=pátriárka) Ábrahám kapta az Élő Isten hívását, hogy hagyjon fel a bálványimádással, mert a bálványok tehetetlen, holt bábuk, bennük az ördög imádtatja magát, és imádja, vagyis legfőbb urának ismerje el a világ teremtőjét és gondviselőjét, aki örökkön örökké él. A sátán rabságában sínylődő emberiséget kiváltja rabságából Isten a Megváltó által. Ő Ábrahám leszármazottja lesz. Ezt az áldást örökölte egyetlen ígéret szerinti fia, Izsák. Neki két ikerfia született, és a másodszülött nyerte el a nagy áldást. Jákobnak tizenkét fia közül a negyedik, Júda lett erre méltó. Az ő népes családja személy szerint márnem kapott ilyen áldást. Csak Jézus, a Megváltó családfájából (Mt 1,1-17); Lk 3,23-38) tudjuk meg, hogy sorban, ismeretlenül kikre szállt az áldás ezer éven át. Ezért az első három külön élvezi a választottság dicsőségét: pátriárkák. A Jézus Szent Nevének litániájában így szerepelnek: Jézus, a pátriárkák királya. Rajta keresztül pedig a Szűzanya is a Pátriárkák királynéja.
Próféták királynéja, könyörögj érettünk!
Az Ószövetségben Isten saját különleges jogú népévé választotta Izrael fiait. Királysága lettek, mert elismerték, elfogadták Uruknak, Királyuknak. Isten időről-időre küldött népéhez választott közvetítőket, akik látomásokban érintkeztek a láthatatlan Istennel, meghallgatták üzenetét, és továbbították Izrael fiai felé. Ezeket eredetileg látó embereknek (roéh) nevezték, később görögül prophétés-nek, Isten helyett beszélőnek hívták. A Szentlélek általuk szólt az emberekhez. Érthető, hogy a Máriát köszöntő főangyal így magyarázza a kis Jézus fogantatását: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”. (Lk 1,35) A prófétákban felcsendült az Isten szava, Máriában testet öltött Isten tökéletes Képmása, akit ki is mondott: a Szó, az Ige, a Fiú. A próféták időnként kaptak jelenést, adtak át üzenetet. „Sokszor és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig a Fia által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2) Mivel Mária szíve alatt hordta kilenc hónapig, szülte, szoptatta, ölében dajkálta, beszélni tanította, nevelte a megtestesült Igét, méltán nevezzük próféták királynéjának.
Apostolok királynéja, könyörögj érettünk!
Jézus Egyházát apostolaira hagyta. Ők őrizték és adták tovább Jézus evangéliumát. Ők közvetítették kereszthalálával szerzett kegyelmeit. Jézus halála előtt egyikükre, János apostolra bízta Édesanyját. Szűzanyánk hosszabb ideig velük élt még. Ahogyan együtt imádkozott velük az utolsóvacsora termében, amikor várták a megígért Szentlelket, úgy imádkozott értük és missziós munkájuk sikeréért a későbbiekben földön és mennybevitten.Most is vigyázza Fia közösségét, „az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházat” (Nicea-Konstantinápoly-i hitvallás). Valóban az apostolok királynéja.
Vértanúk királynéja, könyörögj érettünk!
Azokat a keresztényeket nevezzük vértanúknak, akik nem csak szóval, de vérük ontásával is megvallották krisztusi hitüket. A katolikus Anyaszentegyháznak megszámlálhatatlan ilyen tanúságtevője van. Egy részüket név szerint is ismerjük. Napjainkban is állandóan gyarapszik a számuk, hiszen a pogányok között térítők közül évente átlag húsz-húszonöt új áldozata van az üldözéseknek. Mária egyrészt együtt szenvedett lélekben Szent Fiával, együtt élés érez minden szenvedő kereszténnyel: igazán nevezhetjük vértanúk királynéjának. Könyörgésére pedig nagyon számítunk, mert krisztusi kegyelem nélkül nem lehetünk hűséges tanúk.
Bűnösök menedéke, könyörögj érettünk!
Mózes halála előtt három menedékvárost jelölt ki, hogy a honfoglalás után ezek egyikében menedéket találjon az a zsidó ember, aki nem készakarva ölte meg felebarátját. (vö. MTörv 4,41-43) Ez a menedékjog korábban csak az áldozati oltár szarvát érintőknek járt. Az új rendelkezés nagyobb kedvezményt jelentett, hiszen az ország három helyén elérhető volt a menedékjog, és nemcsak az oltár érintése közben volt érvényes, hanem a három város egész területén. Az Újszövetség ennél milliószor előnyösebb helyzetet kínál a bűnösöknek, minden bűnösnek, nemcsak az akaratlan gyilkosoknak. A Szűzanya bárhol és bármikor elérhető az imádság révén, kérhetjük általa Isten irgalmát. Ő a Könyörgő Mindenhatóság.
Szomorúak vigasztalója, könyörögj érettünk
Megható jelenet a temetőkben, amikor a gyászolók mellé oda sorakoznak a rokonok és ismerősök, hogy részvétüket nyilvánítsák. Szép emberi gesztus, hogy a fájdalom megosztására készségesnek mutatkoznak, mondván: „A megosztott fájdalom fél-fájdalom”. A baj élét elvenni azonban nem tudja senki sem. Mária vajon mivel tudja vigasztalni a szomorú embereket? Először is azzal, hogy lehajol hozzánk szomorúságunkban, láthatatlanul megsimogatja sajgó szívünket. Az édesanyák részéről kapott simogatás is gyógyír, hát még az Istenanya kezéből! Aztán a legnagyobb érvénnyel ismételheti a nyolc boldogságból Szent Fia ígéretét: „Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek”. (Mt 5,4) Ez valóban reális vigasztalás. Nem azt állítja, hogy Jézus ezt a pillanatnyi szenvedést elveszi kérésére, hanem azt: aki elvállalja a nehéz próbát, a szenvedést, annak Isten adja a vigasztalást jutalomképpen, A Fájdalmas Anya minden lehető borzalmat átélt Szent Fiával az Ő szenvedésének idején. Ezért a kereszt alatt kapott általános anyasággal örökölte ezt a jogot is, hogy minden szomorkodót megvigasztalhasson.
Keresztények segítsége, könyörögj érettünk!
Európát a Római Birodalom romlása idejétől kezdve egymás után érték a barbárok (=nem borotvált, nem római népek) támadásai. Később ezek a népek is keresztények lettek, és az újabb keleti támadókkal szemben kiáltották ezt a fohászt és vették bele a lorétói litániába is: Keresztények segítsége, könyörögj érettünk! A keresztény név ugyanis nem a kereszt szóból ered, hanem a Krisztus (=felkent, Messiás) névből: Christos-Christianus-krestyán-keresztyén-keresztény átalakítással. Ha ugyanis mi Krisztus, Mária Fia családja, népe vagyunk, akkor Ő természetesen óv és segít a pogány támadókkal szemben. Ez a fohász is nagyon időszerű a mi időnkben.
Angyalok királynéja, könyörögj érettünk!
Angyaloknak nevezzük azokat a tiszta szellemeket, akiknek lelkük van, de testük nincsen. Ők a kezdeti nagy próbatétel után a mennyországba kerültek, mert megértették és vállalták, hogy az Isten Fiát megtestesülése után emberként is imádniuk kell, vagyis el kell fogadniuk Királyuknak. Következésképpen az az Édesanya, aki Őt világra szülte, Fia mellett királynői méltóságot nyer, az angyalok királynéja lesz.
Mennyország ajtaja, könyörögj érettünk!
A mennyországról magáról kevés konkrét értesülésünk van a kinyilatkoztatás forrásaiban. Az örök boldogság helye, egyesek szerint nem is hely, hanem csak állapot. Egy egészen más fajta világ, mint a mi teremtett világunk. Éppen ezért felesleges a mi fogalmaink szerint spekulálni róla. Egyetlen biztos megállapítás: Ott látható lesz Isten szemtől szembe, úgy, ahogy van. A Jelenések könyvében Szent János apostol leírja mennyországi látogatása tapasztalatait. Többek közt ezt: „Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában”. (Jel 3,12) Már itt is megemlíti, hogy a mennyből alászáll majd a megtisztított földre az „új Jeruzsálem”, amelynek falai, kapui lesznek. Kapui fölött Izrael törzseinek a neve olvasható úgy, ahogyan már Ezekiel látomásában is szerepel (48,31). Itt már olvasható a tizenkét apostol neve is a falak alapkövein. Ez azonban nem a mennyország, hanem az égből leszállt béke-látomás. (Jel 21,9-27) Ha a mennyország kapujának nevezzük a Szűzanyát, az nyilván szimbolikus értelmű kifejezés. Az örök üdvösséget kiérdemelni nem tudja senki, oda nem talál senki, tehát nincs szüksége semmiféle védőfalra, sem abba beépített ajtóra. Ugyanúgy jelképes, emberi kifejezés, mint Jézusé Péter nagy hitvallása után: „Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”. (Mt 16,19) Lelki gondokról szellemi kifejezések. Mária is lelki síkon kapta e nemes címet: Mennyország kapuja. Az üdvösségre csak Jézuson át vezet út: „Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek. Tamás erre azt mondta neki: Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat? Jézus erre azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”. (Jn 14,4-6) Az örök boldogságba való bejutás reménye pedig Márián keresztül nyílt meg, amikor beleegyezett, hogy méhébe fogadja a Szentlélek közreműködésével az Isten Fiát. Más jogcímen is állíthatjuk ugyanezt: Üdvözülni kizárólag Isten kegyelméből lehetséges. Mária minden kegyelem közvetítője. Erre utal az angyal köszöntése: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!” (Lk 1,28) És a keresztfa magasából adott végrendeletben Jézus akarata: „Így szólt Anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád”. (Jn 19,26-27) – Esd ki számunkra, Édesanyánk, a mennybejutás csodálatos kegyelmét!
Hajnali csillag, könyörögj érettünk!
Urunk, Jézus Krisztus mondja önmagáról: „Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag”. (Jel 22,16) Ha Bálám próféta jövendölését ide gondoljuk: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből (Szám 24,17), Máriára is vonatkoztathatjuk ezt a szép címet: Hajnalcsillag. Ő mint gyökér hajtja ki a királyi pálcát, és a fényes csillagot ő jelzi hajnalcsillagként.
Betegek gyógyítója, könyörögj érettünk!
Mária Fia, Jézus a világ egyetlen igazán eredményes orvosa, aki nem vizsgált, műszerei sem voltak, nem használt gyógyszereket, de ott helyben, azonnal és végérvényesen meggyógyított minden testi és lelki betegséget. Édesanyját is felruházta ilyen erővel. Amikor Lourdes-ban megjelent Soubirous Bernadette-nek, állandó kérése volt a kislányhoz, hogy imádkozzék és vezekeljen a bűnösök megtéréséért. Aztán kikapartatta vele a Massabielle nevű barlangban azt a forrást, amely összetétele alapján kiváló hegyi ivóvíznek bizonyult, mégis mindenféle betegség gyógyítására volt alkalmas, mint az orvosi vizsgálatok jegyzőkönyvei bizonyítják. Milliók isszák, fürdenek benne, testileg ugyan ettől nem gyógyul meg mindenki, de lelkileg felüdülnek az évente több milliónyian oda zarándokló betegek. A legtöbb igazolt gyógyulás mégsem a víz használatából, hanem az oltáriszentségi Jézus áldásából történik Lourdes-ban.
Dávid király tornya könyörülj rajtunk
Amikor a zsidó nép vénei Sámuel prófétától királyt követeltek, hogy uralkodjék rajtuk, azt hangoztatták: „Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön, és vezesse harcainkat.” (1Sám 8,20) Isten Sault jelölte ki erre a méltóságra. Sámuel lakhelyére vezette, és a próféta királlyá kente. Mivel engedetlen volt később, Isten elvetette. Az Úr Sámuelt Betlehembe küldte Izájhoz, hogy annak fiai közül kenje föl királlyá azt, akit Isten ott megnevez. Izáj hét fia nem kellett Istennek, hanem a nyolcadik: Dávid. Ő bátor és okos vezér lett a király, Saul seregében. Kiválasztotta Sion hegyét fővárosának. Elfoglalta a hegytetőn épült várat a jebuzitáktól. Oda vitte a szentsátort, ott épített később a fia, Salamon templomot az Istennek. A várban lévő tornyon volt olvasható Salamon király: Az énekek éneke című bibliai művéből a negyedik rész:
A vőlegény éneke
„De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellő és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről. Megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával s nyakadnak egyetlen láncával. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, tele mindenféle pompás gyümölccsel: nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá”.A „Dávid tornya” a keresztény középkorban Mária-szimbólum lett. Ünnepe december 29. volt.
Elefántcsont torony
Az afrikai elefánt nagy agyaraiból nyert sárgásfehér, csekély átlátszóságú, kemény, faragható és csiszolható csontanyag. A Szentírás szerint a Tíruszban, Kánaánban lakók Ofírból szerezték be az elefántcsontot. Az énekek énekében (7,5) a menyasszony nyakát hasonlítják hozzá. A keresztény középkorban főleg a gallikán liturgia részére készítettek belőle kis torony-forma cibóriumot (áldoztató-kehely). Mivel a Gyermekét szíve alatt hordozó Szűzanya eleven cibóriumnak tekinthető, azért a Lorétói litániában is szerepel ilyen megszólítás: „Elefántcsont torony, könyörögj érettünk!” Ez a megszólítás utal a Szűzanya tisztaságára, erősségére, oltalmazó hatalmára is.
Dávid király tornya
Amikor a zsidó nép vénei Sámuel prófétától királyt követeltek, hogy uralkodjék rajtuk, azt hangoztatták: „Legyünk mi is olyanok, mint a többi nép: a királyunk ítélkezzék fölöttünk, ő álljon az élünkön, és vezesse harcainkat.” (1Sám 8,20) Isten Sault jelölte ki erre a méltóságra. Sámuel lakhelyére vezette, és a próféta királlyá kente. Mivel engedetlen volt később, Isten elvetette. Az Úr Sámuelt Betlehembe küldte Izájhoz, hogy annak fiai közül kenje föl királlyá azt, akit Isten ott megnevez. Izáj hét fia nem kellett Istennek, hanem a nyolcadik: Dávid. Ő bátor és okos vezér lett a király, Saul seregében. Kiválasztotta Sion hegyét fővárosának. Elfoglalta a hegytetőn épült várat a jebuzitáktól. Oda vitte a szentsátort, ott épített később a fia, Salamon templomot az Istennek. A várban lévő tornyon volt olvasható Salamon király : Az énekek éneke című bibliai művéből a negyedik rész.
A vőlegény éneke „De szép vagy, kedvesem,/ igen szép vagy!/ Szemeid, mint a galambok/ a fátyolod mögött./ A hajad, akár a kecskenyáj,/ amely leereszkedik Gileád hegyéről./ Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók,/ amelyek éppen most hagyják el/ az úsztatót: mind ikreket ellenek,/ és még egyikük sem vesztette el fiát./ Az ajkad, mint a karmazsinszalag,/ a csacsogó szád szeretni való./ A halántékod, akár egy gránátalmagerezd /a fátyolod alatt./ Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad./ amit kőből való bástyák díszítenek;/ ezernyi pajzs függ rajta,/ megannyi hősi pajzs./ A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, / amelyek ott legelnek a liliomok közt./ Míg föl nem támad a nappali szellő/ és az árnyékok útnak nem indulnak,/ a mirhahegyen és a tömjéndombon járok./ Egészen szép vagy, kedvesem,/ nincsen rajtad semmi folt./ Gyere le, mátkám, a Libanonról,/ gyere le a Libanonról, ide le!/ Amána csúcsáról ereszkedjél alá!/ A Szenir és a Hermon ormáról,/ az oroszlánok tanyázóhelyéről,/ a párducok hegyéről./ Megigézted a szívem/ szemednek egyetlen pillantásával,/ s nyakadnak egyetlen láncával./ Milyen vonzó, húgom,/ mátkám, a szerelmed!/ Mennyivel édesebb szerelmed a bornál,/ Keneted illata felülmúl minden balzsamot!/ Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog./ A nyelved alatt tej van és méz./ Ruhádnak illata a Libanon illata./ Húgom, mátkám akár az elzárt kert,/ mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás./ Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók,/ (tele mindenféle) pompás gyümölccsel:/ nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal,/ mindenféle tömjéntermő fával,/ mirhával és aloéval,/ a legjobb balzsamokkal./ A kertnek forrása élő víz kútfeje,/ amely a Libanonról csörgedezik alá”
Mária aranyház
Meglepődik egyik-másik olvasóm, hogy egy máriás cím, után a keresztény ókor leggonoszabb római császárának, Nérónak a nevével találkozik. Néró Kr.u. 37. dec.15-én született. Apja: Domitius Ahenobarbus, anyja: Agrippina. Eredeti neve: Lucius Domitius Ahenobarbus. Apja korai halála után kicsapongó, botrányos életet élt. Tanítómestere Seneca volt. Nagyravágyó anyjának sikerült Claudius császárral elvetetni magát, és a fiát is adoptálta. Anyja, Agrippina 54.októberében megmérgezte Claudius császárt. Néró a mit sem sejtő Senatus-t Seneca segítségével megírt gyászbeszédével elbűvölte, és így könnyen császárrá választották. Uralkodása első öt évében olyan ügyesen kormányozta a Római Birodalmat, hogy azt mintaszerű uralkodásnak minősítették. Megbüntette a zsarnokoskodó tartományi helytartókat, könnyített az adókon, sőt még a vámokat is el akarta törölni, de abba a Senatus nem egyezett bele. Anyja vele szemben mást kezdett pártfogolni,ezért őt és sok más gyanúba keveredettet megöletett. „Mióta Néró embervért ízlelt, úgy issza a vért, mint előbb a bort”. Költőként, gladiátorként versenyezni járt. Egy vidéki útja alatt óriási tűzvész tört ki Rómában. Hét városrész pusztult el. Meggyanúsították, hogy ő gyújtatta föl az elöregedett Rómát, hogy újjá lehessen építeni, mivel nem tetszettek neki az öreg házak és ennek hangot is adott. A nép ellene fordult. Hogy mentse magát a népharag ellen, az egyszerű életvitelű keresztényekre, fogta, hogy embergyűlölők, ők a bajok okai. Így indult el a birodalmi keresztényüldözés és tartott két és fél évszázadig.Néró megmutatta, hogyan lehet jó ízléssel és császári jövedelemmel impozáns palotát létesíteni. Az Esquilinus domb lejtőjén gyönyörű palotát épített magának fehér márványból és aranyból. Körülvette tavakkal, ligetekkel, állatkerttel. Ez előtt a palota előtt állt saját 35 méteres szobra. A palota neve: Domus aurea = Aranyház. 100-ban tűzvész martaléka lett. Traianus császár fürdőt alakíttatott belőle. Aztán nyoma veszett ezernégyszáz évre. 1506-ban szőlőbirtok volt felette, a munkások fedezték fel az alatta levő üreget. A romokat feltárói között volt Michelangelo is, az új vatikáni templom, azaz bazilika felépítője.A keresztények egy része hagyta kiveszni hitéletéből Szűz Máriát, akit a kereszténység, mint Mária aranyházat is tisztelni kezdett. Michelangelo megalkotja a Pietát, az Édesanya fájdalmas szobrát, Jézus holttestével az ölében. Ez a fenséges Aranyház! Megváltót szül, aranynál értékesebb ház az Istenfia részére kilenc hónapig. Annak a Dávid királynak ezer év múlva élő unokája ő, aki összegyűjtötte az első zsidó templomépítési költségét. „Az édesanya, aki a legcsodálatosabb nő a világon, mert az lett, akinek Isten szánta: a sátántipró asszony. Az Ő Fia a Szentlélek isteni teremtő erejéből kapta emberi testének létindító erejét, aki azért jött a világra, hogy elvegye a világ bűneit, az összes emberért ő halt meg egyedül,saját Testét és Vérét áldozta fel a kereszten. Anyja tiszta Szűz, az igaz ARANYHÁZ.Könyörögj érettünk!
Lelki edény, könyörögj érettünk!
Az edények általában igen fontos tároló eszközök voltak. Részint élelmiszereket tároltak bennük, másrészt pedig egy-egy étkezéshez szükséges mennyiséget sütöttek, főztek bennük. Aztán a maradékot is tárolhatták edényekben. Átvitt értelemben is használták az edény megjelölést. Értékedénynek nevezhették az Isten- alkotta gyönyörű emberi testet, amely remek felépítésével, és az állandóan benne tárolt élő szervekkel meg is felelt az „edény” fogalmának, legalábbis addig, amíg betegség vagy az öregedés el nem vette szépségét. Az első emberpár teste gyönyörű volt, nem hiányzott róla semmiféle díszítő-elem: sem ruha, sem ékszer. Az ősbűn elkövetése után viszont azonnal megérezték addigi szépségük hiányát, a benső, erkölcsileg rendezett szépség kellemét. Ahogyan aztán még inkább torzult az erkölcsi rend, rombolt a bűn, ez a fajta testi szépség-kultúra erősen hiánycikk lett. Ilyen ellentétnek szólítja a Lorétói litánia a Boldogságos Szűz Máriát LELKI EDÉNY-nek. Belőle soha nem hiányzott az ősszülők benső ékessége, az Isten gyermekévé avató megszentelő kegyelem. Az ősszülők ugyan elrontották utódaik ilyetén gyönyörűség-forrását, hiszen egyedül Ő kapta vissza léte első pillanatában az elherdált közös örökséget. Ezt nevezzük benne Szeplőtelen Fogantatásnak. A kis Soubirous Bernadette Mária Lourdes-i jelenései alatt ezt bámulta őszinte elragadtatással. Ezért hívta Őt csoda-csodaszép Úrnőnek. Lelki edény! Hívjátok, Testvérek, magatok és gyermekeitek segítésére.

Tiszteletes edény, könyörögj érettünk!
Valakit tisztelni annyit jelent, mint az illető valamilyen kiváló tulajdonságát szívben vagy szóban elismerjük, esetleg nyilvánosan is kijelentjük, írásműben megörökítjük. Még ebben az erkölcsileg silány világban is akadnak emberek, akikről nyílván vagy titokban elismerik, hogy látható vagy szellemi értékeit tisztelni kell. Két formában is alkalmazzuk ezt a kifejezést: a katolikus papokat felszenteltségük miatt tisztelendőknek hívjuk, a protestáns lelkészeket pedig imádkozó és tanító küldetésük miatt tiszteletes-nek szólítjuk. Az ószövetségi közös istentisztelet edényeit valóban különlegesen megtisztelték a hívő zsidók: csak a papok érinthették meg a Szentek Szentjében, a szentsátor belső helyiségében elhelyezett „frigyládát, vagyis a szövetség szekrényét, amelynek arany fedőlemezén napnál fényesebben ragyogott az Úr benső fénye, a kebód Jahveh. Ezt is csak akkor tehették meg ők is, ha vándorolt az Isten ószövetségi népe: ilyenkor a papok vitték négyen. Dávid egyszer új szekérre tetette a frigyládát, amikor Jeruzsálemben elkészült az új szentsátor. Két nem pap (civil) férfi működött közre a szekér körül. Egyszer megbokrosodtak az igavonó tehenek, csúszni kezdett a szent láda, és a kísérő „civil” legény odakapott, hogy földre ne essék. Isten azonnal halállal sújtotta a férfit. Az istentisztelet körülményes előírásait jól meg kellett tanulnia mindenkinek, aki valamelyik szertartásban részt vehetett. A szertartásokban csak Jákob harmadik fiának, Lévinek egyetlen családja: Áron és leszármazottjai végeztek papi, áldozati tevékenységet. Áront főpappá, fiait papokká szentelte föl (papi hatalmat adott át nekik) Mózes Isten parancsára, az ő fiaik pedig ezt a hatalmat születésükkel örökölték. A törzs többi férfitagja pedig, az un. leviták, a papoknak segédkeztek, előkészítették a szükséges eszközöket és egyéb dolgokat végeztek, vándorláskor pedig pl. ők vitték a szentsátor alkatrészeit.- Mária tisztelendő edénye volt Istennek: Ő foganta a Szentlélektől az Újszövetség Melkizedek rendje szerinti főpapját, szíve alatt hordozta, majd megszülte, gondozta, nevelte, és ott állt Fia keresztje alatt, mint a Megváltó Nemes Társa.

Hűséges szűz, könyörögj érettünk!
Mihez vagy kihez volt hűséges Mária? Először is szüzességi fogadalmához. Gondoljunk az angyali üdvözletre: az angyal bejelenti neki, hogy méhében foganva fiút szül, aki az Isten Fia lesz. Nem kap a világszenzáción, hanem egyetlen gond gyötri: „Férfit nem ismerek” (Lk 1,34), azaz szűz vagyok, fogadalom köt. Az angyal válasza nyugtatja meg: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, ki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”. (35) Hűséges maradt anyai küldetéséhez: vállalta Fia sorsát akkor is, amikor mindenki más elvesztette hitét. És hűséges marad most is általános anyaságához, amelyet Jézus bízott rá halála előtt: „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme, a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27) Akkor sem volt könnyű ezt elfogadni, mert János mellé oda kellett értenie a gúnyolódó, gonosz tömeget is. Ma pedig, amikor a világ lakosságának nagyobb része még nem keresztény, a volt keresztények többsége már nem keresztény, Ő szorgalmasan járja a világot, kéri a megtérést, imát, engesztelést, hogy irgalmat esdhessen ki Istennél. Könyörögve kérjük, legyen még türelme hozzánk, könyörögjön értünk!
Igazság tükre, könyörögj érettünk!
Jézus mondta az utolsóvacsorán. „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam”. (Jn 14,6) Ebből most az igazságot vesszük ki: „Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal”. (Jn 1,14) A Fiú maga a teljes igazság, mert a végtelen nagy Isten kimerítő, abszolút tökéletes önismerete. Az apostolok így ismerték meg: mi láttuk! Nyilván tükrözte Őt az az Édesanya, akitől emberi testét kapta. Tükrözi most is. Mindent megtesz, hogy az embereket megőrizze a tévedéstől, főképpen a tudatos hazugságtól, a sátán hatásától. Ősi magyar énekünk könyörgése: „Ó drága Szent Szűz, új örömnap fénye, Úr Jézus tiszta, szent edénye, Mária téged epedve kérünk: Ó maradj szent Szűz mindhalálig vélünk.” (Ho 180.A,3)
Bölcsesség széke, könyörögj érettünk!
Bölcsnek nevezi a Szentírás azokat, akik mindent alárendelnek az örök célnak. Emellett magát Jézust is nevezzük Bölcsességnek. Régi karácsonyi áhítat fogalmazódott meg így, amikor megfestették a Szűzanyát ölében a kis Jézussal: In gremio Matris sedet Sapientia Patris” = Az Édesanya ölében ül az Atya Bölcsessége. Jézus embersége: teste és lelke volt a teremtésben az összes teremtménynek ősmintája. Emberi születése Édesanyjától a tökéletes betetőzése a teremtésnek, egyben a Gondviselés csodálatos irgalma szerint ez az emberi test lett üdvösségünk egyetlen méltó ára. A legtökéletesebb út a mennyországba. Maga a Bölcsesség.
Örömünk oka, könyörögj érettünk!
Vannak természetes örömök az emberi létben, és ezek is értékek, ha tiszták, salak-mentesek, az öröm poharának alján nem marad keserű zacc. Az az öröm, aminek oka, tehát létre-hozója, eredeztetője Mária, nem természetes világunk eredménye, hanem a kegyelmek forrásából ered. Örülünk, hogy Mária közvetítésével embertestvérünk lett az Isten Fia. Örülünk, hogy odaadta értünk áldozatul, hogy a mennyország örökösei lehessünk. Örülünk, hogy gyermekeinek fogadott el és annak tart ma is bennünket. Örülünk, hogy kereszténységünk hajnalán maga jött el Géza fejedelmünkhöz, és ígérte meg, hogy mennyei Királynőnk = Nagyasszonyunk lesz. Örülünk, hogy most is nagy tervei vannak velünk
Tisztelendő szűz, könyörögj érettünk!

Tisztelünk valakit a kiválósága miatt. Máriának nagyon sok kiváltsága van. Istenanyasága miatt adta neki ezeket az Úr. Tisztelni kell, mert Isten emelte fel Őt minden ember fölé. Fölötte csak egyedül Isten van, alatta mindenki és minden egyéb. Ő maga ugyan nem kívánta eme kiváltságokat, viszont gyönyörű énekében így fogalmaz: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben. Tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát. Íme, ezentúl boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, mert nagyot művelt velem ő, aki hatalmas, ő, akit Szentnek hívunk” (Lk 1,46-49)Ezt a tiszteletet ugyan nem mindenki adja meg a Szűzanyának, de Jézus egy modern-kori látnoknak kijelentette: „Megkövetelem, hogy mindenki úgy tisztelje az Édesanyámat, ahogyan én tisztelem”. Mi, magyarok, minden más nép előtt igyekszünk megtisztelni Őt, hiszen nekünk Mennyei Pátrónánk, Magyarok Nagyasszonya, azaz Királynője.
Dicsérendő szűz, könyörögj érettünk!
Nagy különbség van a tisztelet és dicséret között. Az előbbi lehetséges a lélek mélyén is, az utóbbi viszont külsőleg is kell, hogy megnyilvánuljon. Valahogy úgy, amint a hitről mondja Szent Pál: „A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás üdvösségre szolgál”. (Róm 10,10) Ősi népénekünk így foglalja össze a Mária-dicséret tartalmát: „Dicsértessél, ó Mária, Kinek Urunk Jézus Fia. Szűze minden szűzeknek, Anyja a kegyelmeknek. Testi-lelki kárt elvévén, Asszonyunk és Anyánk lévén, Könyörögj, könyörögj, könyörögj, ránk figyelmezz, Halálunkkor védelmezz!” (Ho 291,1)
Nagyhatalmú szűz, könyörögj érettünk!
Szép megfogalmazása Mária nagy hatalmának: Könyörgő mindenhatóság. Bár haldokló Fiától azt a megbízatást kapta, hogy anyja legyen János apostolnak, és bizalmunk szerint benne minden ember anyja lett Ő, de igazán nem ebben érezzük nagy hatalmát, hogy Édesanyja az Isten Fiának, Anyja az összes embernek, tehát az összes embert egy családban tudja, látja maga körül testvérükkel, az Isten Fiával, hanem abban, hogy közbenjáró értünk Szent Fiánál. Ennek a gondolatnak szentírási alapja a kánai menyegzős közvetítése. Minden kegyelem közvetítőjének is valljuk Őt, aki minden problémánkra megoldást esdhet ki Istentől. Könyörgő mindenhatóság.
Irgalmas szűz, könyörögj érettünk!
A középkor egyik gyönyörű imája, a Salve, Regina kezdetű Mária antifona. Magyar fordításban így hangzik: „Mennyországnak Királynéja, Irgalmasságnak szent anyja, Élet, édesség, reménység, Üdvözlégy, szép Szűz Mária.Évának árva fiai, számkivetett maradéki, Siralminak örökösi, sok nyavalyának hajléki. E siralomnak völgyében kik nyavalygunk nagy ínségben, Hozzád kiáltunk mennyégbe, Hol vagy örök dicsőségben. –Azért szószólónk szemedet, Fordítsd hozzánk kegyelmedet, És a te bűnös népedet Oltalmazzad híveidet. – Ó édes Szűz, irgalmadat, Mutasd meg kegyes voltodat. Holtunk után Szent Fiadat, mutasd meg boldogságodat” (Ho 207,1-5) Megtérésünk idején keletkezett ez a gyönyörű ének. Egész Európa énekelte. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy talán ez az irgalmasság vonzotta magyar népünket is a Szűzanyához, ezért választottuk Őt Királynénknak. Persze, örülök annak, hogy más indok vezette őseinket, de ez az irgalmasság is nagyon időszerű vonása Nagyasszonyunknak a mostani nyomorgásunk idején.
Csodálatos anya, könyörögj érettünk!
Csodálatos, mert bámulatra méltó, amit Isten jósága művelt vele. Már a teremtés előtt kiválasztotta, hogy az emberi nembe beleszülető, megtestesülő Fiúisten édesanyja legyen. Ezt a kiváltságot nem változtatta meg, amikor az első asszony bűnbeesett, bűnbe vitte az első férfit és általa az egész emberi nemet elszakította Istentől. Isten vele állította szembe a kísértőt, amikor kiosztotta a büntetéseket: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, de pedig a sarkát mardosod”. (Ter 3,15) Csodálatos a mennyei látomásban, amikor szülni készül, majd menti őt a leselkedő sátán elől Isten, a fullasztó folyót elnyelő föld, a neki titokban szolgáló égiek.(vö. Jel 12,1-9) Csodálatra méltó, amikor egy főangyal köszönti meghajolva, kegyelemmel teljesnek szólítja, közli vele, hogy áldottabb minden asszonynál, és hogy személy szerint Mária a kiválasztott Istenanya. A Fia Isten Fia lesz és a világ Megváltója.(vö. Lk 1,26-32. Mt1,18-21) Csodálatos, mert nem bízza el magát, fel tudja adni elgondolt életpályáját, és vállalja hősiesen a megváltó szenvedésben való hősies együttműködést. Mi, magyarok mindezek felett csodálattal nézünk fel rá, mert kiválasztott minket saját népének, később elfogadta Szent István kezéből országunk területét és egész népét végrendeleti örökségének. Csodáljuk, hogy az utolsó évszázad szörnyű aposztáziája ellenére minket segít a megújuló emberi nem támaszának, amint azt Natália nővérrel évtizedekkel ezelőtt megüzente. Könyörögj értünk, Nagyasszonyunk, hogy méltóbbak legyünk hozzád!
Jó tanács anyja, könyörögj érettünk!
A legjobb tanácsadóé, aki mindent ismer: múltat, jelent és jövőt, hiszen Jézus, az Ő Fia személy szerint Isten. A próféta ezt külön kiemeli a jövendő Messiás címei között: „Így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme”(Iz 9,5) A földi urak tanácsadói mit sem tudnak biztosan. A díjat viszont busásan elvárják. Mária a kánai menyegzőn mutatkozik be, mint Jó tanács anyja. Nemcsak észreveszi a bor hiányát, hanem megoldást is ajánl: „Tegyétek meg, amit mond!” (Jn 2,5) Az eredmény: 600 liternyi víz Jézus erejével igen finom borrá változik. Milliárdok nélkül igazi jó tanácsokat kaphatnánk Tőle ma is, csak kérnünk kellene
Teremtőnk anyja, könyörögj érettünk!
A föntebbiekben kimutattuk, hogy Mária joggal nevezhető Istenanyának, mert akit szült, maga isteni Személy. Igaz, hogy így szoktuk mondani: az Atya teremtette, a Fiú megváltotta, a Szentlélek megszenteli a világot, de tudnunk kell, hogy Isten mindhárom Személye egyformán teszi azt, amit Isten a szentháromságos benső életen kívül cselekszik. A Fiú tehát joggal mondható Teremtőnek, Édesanyja Teremtőnk anyjának.

Üdvözítőnk anyja, könyörögj érettünk!
Mária Fia, Jézus, az emberiségnek nemcsak megváltója, tehát a sátán birodalmából kiszabadítója, hanem Ő nyitotta ki számunkra az ősbűn következtében bezárult mennyországot is. Így kaphatjuk meg az üdvöt, üdvösséget általa. Mária tehát valóban Üdvözítőnk anyja. Kell kérnünk, segítsen Fia erejéből be is jussunk oda, az égbe.

Nagyokosságú szűz, könyörögj érettünk!
Urunk, Jézus okos szüzeknek nevezi példabeszédében azokat a koszorúslányokat, akik keleti szokás szerint a menyasszonyos ház előtt várták a vőlegény megérkezését, hogy díszkíséretet adjanak neki a bevonuláshoz, és kellő mennyiségű olajat is vittek magukkal lámpásaikhoz. Mária a legokosabb szűz, mert olaja, a tökéletes szeretet a történelem egész idejére is elég.(Mt 25,1-13)
Szeplőtelen Szűzanya, könyörögj érettünk!
Itt természetesen nem a bőr elszíneződéséből eredő szeplőről van szó, hanem a lélek kisebb bűnfoltjairól. Kettős szempontból nézzük ezt a megszólítást. Fogantatása is szeplőtelen, hiszen lelke a teremtése pillanatában elnyerte Isten legnagyobb ajándékát, a megszentelő kegyelmet, így pillanatra sem volt kegyelem híján, vagyis áteredő bűn állapotában. Mint fentebb kifejtettük, ezt a kiváltságot istenanyasága miatt kapta elővételezve Fia jövendő megváltói érdeméből. Ezért felelte Lourdes-ban egyik megjelenése alkalmával a fiatal látnok, Bernadette Soubirous ismételt kérdésére: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Így, elvont formában. Egyedül Ő kapta ezt a kiváltságot, minden más ember később részesül ebben a kegyelemben. De szeplőtelen volt abban a tekintetben is, hogy soha semmilyen bűnt sem követett el. Milyen öröm számunkra, hogy kérhetjük: könyörögj érettünk! Érettünk, akik annyi bűnveszélyben élünk, és nem óv bennünket Isten különös kegyelme.
Sérelem nélkül való anya, könyörögj érettünk!
Itt is külön kell gondolnunk testére és lelkére. Testi sérelem nem esett rajta. Nem volt beteg, nem sérült semmiben. A szülése is olyannyira sérelem nélkül volt, hogy még szüzessége is sértetlen maradt. De a lelke sem sérült, sem kísértés, sem Fia szenvedésének és halálának átélése nem kezdte ki sem hitét, sem reményét, sem szeretetét. Tudjuk, rajta kívül Jézus minden barátja, apostola, tanítványa, követője elvesztette az Ő istenségébe vetett hitét, és az Úrnak kemény küzdelmébe került hitük újra-élesztése. A világ rengeteg testi-lelki sérültje kérje bizalommal: könyörögj érettünk!
Szűz virág szent anya, könyörögj érettünk!
Ősi magyar nyelvünk gyönyörűen tudta megnevezni azt a jelenséget, hogy egy lány teste kész az anyaságra. Nem tudományos, hanem költői formában fogalmazta meg a jövendő életének legnagyobb küldetését: Virágzik a leányzó.„Asszony lesz a lányból, a bimbóból rózsa”. Máriára vonatkozik elsősorban Bálám próféta jövendölése ezerkétszáz esztendő távlatából: „Szól Bálám, Beor fia, szól a bezárt szemű ember, aki a Fölséges tudományát tudja, s a Mindenható látomásait látja leborulva s megnyílt szemmel: Látom őt, de nincs még itt, nézem őt, de nincs még közel. Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,15-17) Igen, Mária virágozza a Messiást: „Áron vesszeje virágzik, Reménységünk kicsírázik, Választott Szűzből Isten anyja válik”. (Ho 7,1) Könyörögj értünk, Szűz virág szent anya, hogy veled együtt önmagát is ilyennek lássa minden magyar lány, vállalja bátran az asszonyi sorsot és édesanyaságot! Fiad mondta: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be”.(Mk 9,37)
Szeretetreméltó anya, könyörögj érettünk!
Az ember minta-oka maga a legszentebb Szentháromság, mert az Ő benső, szentháromságos élete az ajándékozó szeretet maga. Az isteni Személyek egymásnak ajándékozzák öröktől fogva a végtelen isteni természetet. Ezért írja Szent János apostol: „Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne”. (1Jn 4,16) Mária ebbe a szeretetbe gyökerezett bele. Isten Fia megtestesülésekor nem kért semmi mást a földről, csak egy aranyos édesanyát. Ember módon rajta keresztül akarta megkóstolni, hogy az örök isteni szeretet hogyan válik valósággá a teremtett világban. Ezért indult élete Édesanyja szíve alatt, csak ezért akarta élvezni az édesanyás szeretetet a betlehemi nyomor közepette. Minden a vágyai szerint sikerült! Bárcsak tőlük tanulna minden anya és gyermeke
Krisztus szent Anyja, könyörögj érettünk!
Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal nemcsak azt közli Máriával, hogy a Szentlélektől foganja csodálatos módon a gyermeket, hanem a nevét is megmondja: Jézus. Ez nem volt ismeretlen a zsidók körében, hiszen Mózes szolgája, később utódja, Józsue is ezt a nevet viselte, csak a latin fordításban nem görögösen szerepel: Jesous. Eredeti héberben viszont Jehosúah-nak hangzik, aminek a jelentése Jahveh a megváltó. A litániában Krisztus szent Anyjának szólítjuk, nem lehet mással összetéveszteni, sem Józsuéval, sem egy szent könyv szerzőjével, Jézus Sirák fiával. Ha görög fordításban olvassa valaki a Bibliát, többször találkozik ezzel a megjelöléssel: Jésous ho Christos. Ennek jelentése: A Krisztus Jézus. Mária tehát Krisztus Urunk Édesanyja.
Isteni kegyelem Anyja, könyörögj érettünk!
A kegyelem Isten természetfölötti ajándéka. A teremtett adomány két féle: megszentelő kegyelem és tettre adott kegyelmek. Az előbbi számunkra Isten legnagyobb teremtett ajándéka, mert ezzel teszi az embert Isten fogadott gyermekévé, emeli fel Istenhez, ez az üdvösség biztosítéka, belépőjegy a mennyországba. Ádám és Éva lelkét teremtése pillanatában azonnal feldíszítette Isten ezzel a csodálatos ajándékkal, és biztosította őket, hogy gyermekeik is megkapják, amikor a szülők adják nekik a testi életet, Isten abban a pillanatban megteremti számukra a lelket és rögtön hozzáteremti a megszentelő kegyelmet is. Ez tehát a legértékesebb örökség lesz utódaiknak. Amikor az ősszülők az ősbűn következtében elvesztették a megszentelő kegyelmet, utódaik kárára is elvesztették. Jézus halálával szerezte ezt vissza nekünk. Édesanyja az ősszülők módján lelke teremtése pillanatában azonnal megkapta Fiára való tekintettel ezt az örökséget (Szeplőtelen fogantatás), mi többiek pedig a keresztség szentségében kapjuk vissza elvesztett örökségünket. A tettre adott kegyelmeket: cselekedeteinket természetfölötti síkra emelő erőket, üdvösséges érdemeket szerző jótetteink indító, kísérő és befejező erőforrásai, mind Jézus Krisztus érdemelte ki számunkra szenvedésével és kereszthalálával. Ennek eszköze szent teste volt, amely Mária anyai közreműködésével jött világra. Méltán tartjuk tehát Máriát az isteni kegyelmek Anyjának. A könyörgés pedig nagyon időszerű, mert a kegyelmekkel keveset törődik a legtöbb keresztény.
Tisztaságos Anya, könyörögj érettünk!
A háztartás rengeteg gondot jelent. Egyik legfontosabb követelmény, hogy a lakás vagy ház otthonná váljék, a tisztaság. Persze, nem elégséges, hogy a fizikai állapot tiszta és rendes legyen, a boldogsághoz a tiszta lélek is szükséges: bűntől, rossz szándéktól, önzéstől mentes, azaz belsőleg tiszta lélek. A názáreti házban minden bizonnyal a Szűzanya volt a közvetlen rendteremtő, aki kicsi Fiát és igaz jegyesét a tiszta otthon örömteli légkörével várta haza a nehéz munka után. De Szeplőtelen Szíve, a minden bűntől mentes lelke volt a legnagyobb ajándék övéinek. Ebben a kívül-belül sok szennyel terhes világban milyen csodálatos lehetőség, hogy Mária közbenjárást kérhetjük: könyörögjön értünk! Esdje ki számunkra az erőt, hogy tegyük tisztává önmagunk és a ránk bízottak életterét, hadd legyen öröm hazatérni, felüdülni és erőt meríteni a dolgaink jó végzéséhez. Mindenek előtt pedig legyen tiszta szándék, önzetlenség a díszünk. Külső és belső tisztaságunk segítse világunkat újjá teremteni.
Szüzek szent Szüze, könyörögj érettünk!
Szűznek nevezzük azokat a férfiakat és nőket, akik az életfakasztáshoz fűzött testi és lelki örömöket nem élvezik. Teszik ezt kizárólag azért, mert Istennek és embertestvéreiknek a szolgálatát más módon, több szabadsággal és lemondással akarják teljesíteni. A szüzesség a zsidóknál csak a házasság előtt volt igazán érték. Gondoljunk Jefte leányára. Az apa Isten választottja volt, hogy mentse meg népét az ammoniták sanyargatásaitól. Ő megfogadta, ha győzelemmel tér vissza, családja első tagját, akivel találkozik, elégő áldozatul teszi Isten oltárára. A lánya sietett eléje, hogy köszöntse győzelme örömében. Apja rettenetesen elszomorodott, de felfedte egyetlen gyermekének fogadalmát. A lány boldogtalan lett,de apja –egyébként teljesen hibás- fogadalmát helybenhagyta. „Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel”. (Bír 11,37) Számára a szüzesség megőrzése azért volt érték, hogy jövendő férjének csorbítatlanul adja át önmagát a házasságban. Ez egyébként ma is a legszebb ajándék mindkét jegyes részéről a házasság megkötésekor. A rómaiak legfeslettebb életvitelük idején is őszinte tisztelettel adóztak annak a néhány lánynak, akik Vesta bálványuk tiszteletére teljes és örök szüzességet fogadtak. Ha egy halálra ítéltet a kivégzőhelyre kísértek, és útközben találkoztak Vesta-szűzzel, a kivégzés elmaradt. De ha Vesta-szűz elvesztette szüzességét, kíméletlenül állig földbe ásták. Így kellett meghalnia. Mária a hagyomány szerint szüzességet fogadott, hogy teljesen Istennek szentelje életét. Mivel azonban nem született fiútestvére, aki a család vagyonát örökölhette volna, ő lett az örökös. Ez a szigorú birtoktörvény szerint arra kötelezte, hogy nemzetségbeli legényhez menjen férjhez, így a birtokuk megmaradhatott a nemzetség kezében. Mária engedelmes volt, megtörtént a kézfogó. Ő Istenre bízta az ügyét, aki elfogadta az ő szüzességi fogadalmát, de aki a birtoktörvényt is előírta. Mária menyasszonyként kapta az istenanyaság nagy kegyelmét. Az Úr zseniálisan rendezte Fia jövőjét: a Szentlélek Mária szüzességének sérelme nélkül alkotta meg a kis Jézus testét. Szűzen is szülte, és szűz maradt egész életében is. Viszont nem érte súlyos megvetés az emberek részéről, mint ahogy történt volna, ha családon kívül szüli meg Isten megtestesült Fiát. Mária senkinek nem magyarázkodott, vőlegényének, Szent Józsefnek sem. Őt angyal világosította fel álmában, és szólította fel: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől”. (Mt 1,20-21) Mária szüzességét a szülés előtt és alatt a legősibb apostoli szövegből, a Hiszek egy imádságból is tudjuk: „Született Szűz Máriától”. Örökös szüzességét folyamatosan vallja az Egyház. Akadtak azonban olyan vélemények keresztény közösségekben is, nemcsak durva hitetleneknél, akik minden áron bizonyítani szeretnék, hogy Máriának voltak Jézuson kívül is gyermekei. Az evangéliumokban többször is szerepel ez a kifejezés: Jézus testvérei. Ha lettek volna Jézusnak féltestvérei, nem kellett volna a haldokló Úrnak idegenre, tanítványra bíznia legdrágább kincsét, az Édesanyját. (vö. Jn 19,216-27) Az pedig nem érv, hogy akárkinek a fordításában testvér szerepel. A héber nyelvben ismeretlen fogalom a mi gazdag, gyönyörű magyar nyelvünk pontos rokonság-megjelölése: testvér. Édes-, fél-, mostoha-testvér; első-, második-unokatestvér. A nyelvtanár egyest ad annak a tanulónak, aki minden idegen szónál a szótárban első helyen található jelentést írja a szövegbe. A Máté-szöveg is jelenthet nehézséget: „Nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút”.(Mt 1,25) nem azt írta Máté, hogy utána igen. A zsidók nem úgy gondolkodnak és írnak, mint mi, nyugati népek. Szüzek szent Szüze: a legtisztább szűz minden szüzek között. Imádkozzál ifjainkért, hogy tisztán nőjenek, és teljesítsék Isten rájuk vonatkozó akaratát.
Szentséges Szűz Mária, könyörögj érettünk!
Az első magasztaló megszólítás a latin eredetiben így hangzik: Sancta Maria. A Sancta jelentése: szent. A szent fogalma azt jelenti, hogy más, mint az egyszerű, megszokott, profán. Tulajdonképpen szigorú értelemben Istent mondjuk szentnek, mert az Ő egész lénye teremtetlen, tehát más, mint a teremtett világ bármelyik létezője. A további értelmezésben mindaz, ami Istenhez tartozik, ugyancsak szentnek nevezhető. Így szentnek mondjuk azokat, akik Isten legnagyobb ajándékában, a megszentelő kegyelemben részesültek a keresztség szentségének felvételekor, és ez által Isten a természetes létrend fölé emelte, a maga létrendjéből részeltette. Szentnek hívjuk az Isten nagy családjához, az Egyházhoz tartozó népet is. Mi magyarok a Szűzanyát szentségesnek nevezzük a litániában. Ez a melléknév fokozásában a legmagasabb fok: szent, szentebb, legszentebb, maga a szentség. Az őt köszöntő angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Annyi kegyelmet kapott tehát Istentől küldetéséhez, amennyit egy teremtmény befogadni képes. Minden teremtmény messze alatta áll, és végtelen messze van felette maga Isten, a Szentség. Mi szeretnénk a megszólításban érzékeltetni ezt a tényt, ezért mondjuk: Szentséges Szűz Mária. Könyörögj érettünk! Kérd értünk Istent, hogy tegyen minket is neki szentelt emberekké!
Istennek szent Anyja, könyörögj érettünk!
Mária Jézus Krisztus Édesanyja. Jézusé, aki Isten is, meg ember is. Istenségben egyenlő az Atyával, hiszen szellemi születésekor az Atya neki ajándékozta a teljes isteni természetet. Ezt Ő visszaajándékozta, és az örök ajándékozás, a végtelen szeretet köti őket össze, majd ketten egyszerre ajándékozzák a Szentléleknek. Így mindhárman Isten, szigorúan egy Isten. A Fiúistennek az idők folyamán kellett megtestesülnie, vagyis személyi fölsége alá fölvenni egy teljes emberi természetet, testet és lelket. Ezt egy közénk tartozó édesanyán keresztül tette meg, hogy biztosan közöttünk legyen. Minden más embernél édesapa és édesanya közösen adják a magzat testét. Jézus azt akarta, hogy édesanyja érett petesejtjéből alkossa meg a Szentlélek az ő testét. Majd a semmiből teremtette az emberi lelket, mint mindenki másét. A kettőt egyesítve létrejött Jézus emberi természete. Ezt nem akkor teremtett emberi személynek adta az Úr, mint a mi esetünkben szokásos, hanem odaajándékozta a Fiúistennek, és az Ő személyi fölsége alatt elválaszthatatlanul összekapcsolta a két természetet. Máriának édesanyaként kellett befogadnia és méhében kilenc hónap alatt születésre alkalmassá nevelnie gyermekét. Amikor ez megtörtént, a betlehemi barlangistállóban meg is szülte Őt Isten nagy ajándékaként. Mária tehát Jézus Krisztus, az Istenember szülőanyja. Mindig akadtak okvetetlenkedők, akik szerint Mária csak az embert szülte. Kedvükért tisztázzuk a fogalmakat. Az én édesanyám is csak a testemet foganta, táplálta, nevelte és szülte, mégis az édesanyámnak tartom egészen, hiszen engem szült, akinek lelke van, és aki személy vagyok, akié a testem és a lelkem is. Így Mária annak a Jézus Krisztusnak teljes jogú szülőanyja, aki személy szerint Isten, és akinek két természete az isteni Személy fősége alatt szétválaszthatatlanul össze van kötve emberi léte első pillanatától mindörökre, tehát a születés pillanatában is. Mária tehát Istennek szent Anyja. Egyébként pedig így olvasható az evangéliumban: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”. (Lk 1,30-33) Könyörögj értünk, vagyis járj közben értünk Szent Fiadnál!

LORÉTÓI LITÁNIA
Fontos, hogy átérezzük, Mária Édesanyánk, minden tiszteletet és szeretetet megérdemel. Gyermekkoromban a segesdi templomban és a kegykápolnában tanultam meg szeretni ezt a csodálatos fohászsorozatot. Akár mondtuk valamelyik ferences atya, a soros osztálytanító vezetésével, akár énekeltük a három dallam valamelyikét, mindig a szívemből fakadó hódolat volt. Tizenöt éves koromtól, mint ferences novicius, majd klerikus, minden közösségi esti imánkban ez volt a fő ájtatosság. Mi, növendékek imádkoztuk elő, és a szerzetescsalád férfikórusa felelte rá áhítattal: Könyörögj értünk. A szerzetesrendek szétszórása után a budapesti Központi Szeminárium növendéke lettem, mint a Szombathelyi egyházmegye kispapja. A szeminárium eredetileg a magyar pálos rend egyik nevezetes kolostora volt. Quadrumjának közepén a csensztochovai Fekete Madonna gyönyörű szobra áll most is oszlopra helyezve. Megnyugtató volt, hogy a kemény fegyelem és feszes tempójú egyetemi képzés eseményei között a kerengő üvegfalán át ránézhettünk égi Édesanyánk szobrára, egy-egy fohásszal erőt gyűjthettünk közbenjárásából. Amikor 1951. május elsején kihirdették, hogy a Szűzanya hónapjának minden esti imája a quadrumban lesz, nagyon megnyugtatott: valami különleges ajándék a közös Édesanyának. Esti ima idejére a százhuszonhat kispap ott szorongott a kerengő déli folyosóján. Egy kisebb harmónium mellé odaült kurzustársam, Takács Nándor. Közben a portát megnyitották, az utcáról sereglettek a szokásokat ismerő civil hívek, akiknek a száma közben állandóan gyarapodott, mert a harmónium prelúdiuma után felzengett az Uram, irgalmazz nekünk! Majd folytatódott a gyönyörű címek hosszú sora, versszakonként pedig a fohász: Könyörögj érettünk! És szállt a dallam szabadon fel a harmadik emeletet koszorúzó tetőn keresztül ki Budapest-Belváros házai közé, hogy van most is, üldözések közepette is hazánknak, Magyarországnak Édesanyja, Nagyasszonya, Királynője odafönn az égben. Biztosak voltunk abban, hogy összeölel bennünket palástja alá, úgy, ahogy Géza fejedelmünknek valaha megígérte. Mindhárom Szent Vagy, Uram! Dallam soron következett: vasárnap, hétfőn és csütörtökön a 198-as, kedden és pénteken a199-es, szerdán és szombaton pedig a 200-as. Egyik szebb, mint a másik. Ugyanígy igyekeztünk folytatni akkor, amikor felszentelt és diplomát szerzett papként már magunk is felelős vezetői voltunk egy-egy plébániai közösségnek. Többnyire nem kellett sehol sem kezdeni, mert az ősi hagyományt fellelhettük mindenütt. Jelenlegi állomáshelyemen, a Budapest Belvárosi Ferences templomban egész évben minden nap közösen mondják híveink a teljes rózsafűzért, utána pedig imádkozzák a lorétói litániát. Az imádság hozzásegíti beteg vagy nagyon elfoglalt testvéreinket, hogy ne csak nevén, de gyönyörű címeivel is szólítsuk meg naponta égi Édesanyánkat, aki örömmel hallgatja szeretetünk és tiszteletünk áradó hódolatát és könyörög érettünk odafönt Szent Fiánál.
A LORÉTÓI KÁPOLNA TÖRTÉNETE
A Szent Háznak, Mária názáreti házának és a legendának a hitelességét 20. sz. történelmi régészeti, filológiai és ikonográfiai kutatások megerősítették. Egy 1294. IX: kelt beszámoló elmondja, hogy Nikéforosz Angelo, Epirusz uralkodója feleségül adta leányát, Ithamárt Tarantói Fülöphöz, II. Anjou Károly nápolyi király fiához, s a hozományban „Isten Szűz Anyjának, Nagyasszonyunknak házából való kövek is voltak” (az Angeli névből lett a legendában ‘angyalok’). A régészeti kutatások szerint a Lorettóban álló Szent Ház kövei és építésmódja idegen a környéken föllelhető anyagoktól és építési szokásoktól. A kövek faragása a Jézus korában Galileában működő nabateusokra vall, s olyan zsidó keresztény feliratok vannak beléjük karcolva, amilyeneket Mária Názáretben lévő otthonánál találtak. A Lorétói Szentt Háznak eredetileg csak 3 oldala volt 3 m magas falakkal, mert Jézus korában, Názáretben a házakat barlangok elé építették a hegyoldalba. A falazat felső részét a tetőzettel együtt 1536-ban építették helyben bányászott anyagból. A Szent Ház belső mérete 9, 52 x 4, 1 m, magassága 4, 3 m. Ajtaja eredetileg az északi, hosszanti oldalról nyílt, vele szemben állt az oltár. A nyugati oldalon az ablak fölött 13. sz. végi, gótikus festett feszület. A falakon a 14-15. sz. umbriai iskola festőinek freskói voltak: a Szűzanya, Alexandriai Szent Katalin, Szent György, Szent Antal apát, Szent Bertalan és Limoges-i Szent Lénárd, akit sokáig a názáreti Szent Házhoz elzarándokló IX. Szent Lajos francia királynak gondoltak a ház márványborítását II. Gyula pápa (1503-13) adományozta, a szobrokat 1507 körül Bramante tervei szerint faragták. VII. Kelemen pápa (1523-34) idején az északi ajtót befalazták és 3 újat nyitottak. Az oltárt a kegyszoborral együtt III. Pál pápa (1534-49) idején áthelyezték a keleti oldalra. A kegyszobor a hagyomány szerint Szent Lukács műve volt. 1798: francia csapatok kirabolták a templomot, a kegyszobrot elvitték Párizsba múzeumi tárgynak. 1801-ben a konkordátum megkötésekor Napóleon visszaadta Lorétónak. A kegyszobor 1921-ben, tűzvészben elégett, XI. Pius pápa a vatikáni kertek egy libanoni cédrusának fájából faragtatta meg a másolatát, 1922- benn megkoronázta, és ünnepélyesen vitték Lorétóba a Szent Házat a 14. sz. elején fallal kerítették be, s hamarosan oszlopcsarnokot is építettek a zarándokok védelmére. Vsz. 1370-1420: kolostor is épült, mely 4 saroktornyával a török támadások ellen is erősségül szolgált. VI. Orbán pápa. (1378-89) 1387-ben: Mária születése Kisboldogasszony napjára búcsút engedélyezett, amit IX. Bonifác pápa (1389-1404) 1389. XI. 9: hirdetett ki. 1451-ben már úgy beszéltek Lorétóról, mint egész Itália nagyon híres kegyhelyéről. 1587-ben: a Szent Házat magában foglaló hatalmas, 95 m hosszú, 60 m széles, 3 hajós késő gótikus bazilikát építettek. A homlokzat 1570: készült el. A Szent Ház a kupola alatt áll, eredetileg a bazilikaminden részéből látható volt. Kápolnák a baloldali mellékhajóból nyílók a bejárattól kezdődően: Keresztelőkápolna; Loyolai Szent Ignác és Néri Szent Fülöp kápolnája; Assisi Szent Ferenc kápolnája Szent Mihály főangyal kápolnája; Jézus Szent Neve kápolnája; Az utolsó vacsora kápolnája E kápolnából kovácsoltvas kapu vezet át a szentély körüli kápolnákhoz, melyeket részben az ajándékozó nemzetről neveztek el. A Szent Kereszt kápolna; a francia kápolna szentségi kápolna: a szlávok kápolnája; az amerikaiak kápolnája; a németek kápolnája; a lengyelek kápolnája; az urbinói hercegek kápolnája; a spanyolok kápolnája; a svájciak kápolnája; a különböző szentföldi kultuszhelyek másolatai a 9. század óta készültek Európában. A külföldről származó sajátos építészeti megoldások közül első helyen állnak a Loretó-kápolnák. A Loretó-kultusz alapja végső soron az a legenda, amely szerint 1291-ben a szent család názáreti házát a török veszély elől angyalok előbb a dalmáciai Terzátóba, majd onnan az itáliai Loretóba szállították. Lorétó már a 13. században zarándokhelynek számított. A legnagyobb fellendülés akkor kezdődött, amikor a hely gondozását 1554-ben jezsuiták vették át. Ettől kezdve az ide látogató főurak svájci, bajor és osztrák területeken egymás után építik fel a Lorétói kápolna pontos mását, s a speciális szokásformákat is létrehozó kultusz fokozatosan a török támadás elleni védekezés egyik szimbolikus formájává válik. Terzátóba már nem sokkal a szent ház “továbbrepülése" után felépült annak másolata, amely köré a barokk templomot Frangepán Miklós építtette fel 1644-ben. Bécsben Eleonóra császárné kezdeményezésére az ágostonrendiek udvari templomában, 1627-ben épült az első szent ház, amely rövid időn belül Bécs egyik legjelentősebb zarándokhelyévé vált. Ettől kezdve az ausztriai és magyar főúri családok fokozottan igyekeztek kivenni részüket a kultuszból. A terzátói kápolna után magyar területen az első Lorétói kápolnát itáliai útja után Stotzing Rudolf emeltette 1644-ben nyugat-magyarországi birtokán. Ezt 1651-59 között a Nádasdy család templommal és kolostorral bővítette. Az 1683-ban leégett együttest Esterházy Pál építtette újjá, mivel a hely időközben a táj egyik fontos zarándokhelyévé vált. A 18. század folyamán számos további, nagyrészt főnemesi, egyházi alapítású Lorétó-kápolna épült, ezek közül azonban csak kevés vált zarándoklatok középpontjává. A Loretó-kápolnák Európa-szerte lényegében azonos, az eredetit lehetőség szerint pontosan követő építészeti megoldásokat mutatnak. Az állandó jegyeket az egyedülálló alaprajzi beosztás (szoba, kamra, konyha), a szűk belső méret (4, 10 x 9, 50 m), a szokatlan falmagasság (5 m) és a körbefutó párkány fölötti dongaboltozat alkotják. Mindezt további jellemzőkkel együtt a legapróbb részletekig kidolgozott metszetek, tervek írták elő. A templomok, kápolnák égi szállítására utaló ún. Lorétó-motívum egy idő után függetlenné vált a kötött építészeti formától, s olyan kultuszhelyekhez is hozzákapcsolódott, ahol ilyen együttes nem található mint Andocs, Búcsuszentlászló.

Boldogságos Szűz Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság.
Eredete a Párizsban fönnmaradt, 1200 körüli rímes litánia, amely valószínűleg a bizánci szertartás akathiszt himnusza hatására készült. 1500 körül nyilvánosan imádkozták Lorétóban. Nyomtatásban 1558: jelent meg, Kaniziusz Szent Péter kiadásában. Alapformája 48 (12x4) invokáció, a Szűzanya 48 megszólítása. Ebből 13 Isten szűz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 a királynőt kéri: „könyörögj érettünk!” Magyar énekelt változatában (ÉE 692. Hozsanna 199.) 4 invokáció után ismétlődik a „könyörögj érettünk!”. Magyarországon a litániát májusban lehetőleg minden este templomokban is imádkozzuk. Mivel a litánia az Egyházban eleven valóság, újabb és újabb invokációi születnek a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) után: Egyházunk Anyja! Könyörögj érettünk!