Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Hamvazószerda - Bűnbánati idő kezdődik

„Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt"  Hat vasárnap és negyven köznap nem énekelünk Alleluját, szinte kivétel nélkül lilába öltözik a miséző papság. Az Egyház bűnbánatot hirdet, böjtöt kér és hangos,rimánkodó imát.Össze akarja gyűjteni Isten mellé az embereket: véneket és fiatalokat, még a csecsemőket is, hogy könyörögjenek Istenhez irgalomért, mert Isten nagy csapásokkal fogja sújtani a világot. Joel prófétát szólaltatja meg az Egyház, az ő gondolatait, Istennek rábízott igéjét látja fontosnak és helyénvalónak. Joel nem sorol fel bűnöket csak büntetéseket. Más próféták részletesen vádolják az embereket istentagadással, bálványimádással, emberek elleni bűnök sokaságával. Joel nem említ ilyeneket. Talán úgy eláradt már akkor a bűn, vagy a végítélet előtti időkre gondol, amikről maga Jézus is azt érzékelteti: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Szívbéli megtérést sürget a próféta. A bűnbánat külső eszköze volt a zsidóknál a ruha megszaggatása. Isten ebből nem kér, de azt, hogy a szívüket szaggassák meg igen, hogy eltűnjön belőle a gonoszság, az önzés, és helyette betöltse a jóság és bűnbánat szelleme. A mi korunknak is vannak igen nagy bűnei. Felesleges sorolni, mert mindenki jól tudja. A legveszedelmesebb vonás: sima képpel mutogatni a másikra, hogy íme, ő a bűnös. Ez nemcsak a politikában van így… Isten nekünk szól: magunk és mások bűneit mélységesen megbánva kérjük Istent, bocsásson meg, és amit Ezekiel próféta ígért: „kőszívünk helyére adjon végre hússzívet”(Ez 11,19) Az Egyház nagy bűnbánati idejének a feladata jól felkészülni Jézus kínszenvedésének, halálának és feltámadásának megünneplésére „Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat" A nagyböjtnek sosem volt célja a böjtölés, önsanyargatás. A böjt: nem eszem semmit, vagy kevesebbet a szokottnál, csak egyszer-kétszer, legfeljebb háromszor étkezem napjában, és ezek közül csak egyszer lakom jól. Ez fegyelem dolga. Az egyéb önsanyargatás sem cél. Mindkettő eszköz, hogy testemet, lelkemet, főként akaratomat egyre inkább Isten szolgálatára, a szeretet nagy művének előmozdítására tudjam irányítani. Már az ószövetségi próféta, Joel is ezt hangsúlyozza: Istenhez kell térnünk „böjttel, sírással és jajgatással”(12), de még inkább „szaggassátok meg szíveteket, nem pedig a ruhátokat.”(13) hogy szaggassuk meg szívünket? Isten felé nyissuk meg: szívbéli, nem lélektelenül elhadart imával közeledjünk Atyánkhoz. Isten kegyelmi időket, napokat rendel: használjuk ki ezeket, hogy többet beszéljünk róla, tanuljunk tőle. Szentírásból, hittankönyvekből, jó olvasmányokból. Emberek felé: „nem színlelt szeretetben”(2Kor 6,6), hanem a másik javát önzetlenül akarva, szolgálva. Sok keserves probléma gyötri népünket, világunkat. Ez a nagyböjt legyen teljes Isten felé fordulás, Nagyboldogasszonyhoz térés testi és szívbéli módon.