Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Ősi Advent

Jézus Krisztus nemzetségtáblája”
Advent utolsó hét napja jelentette a liturgia alakulásának kezdetén az adventet. Ezért arra hívja fel Egyházunk liturgiája a figyelmünket, hogy Megváltónk emberi közösségünkbe milyen nemzetségen keresztül épült be. Két nemzetségtáblát ismerünk a Szentírásból. Az elsőt ma hallottuk Mt 1,1-17. Ő Ezt a névsort háromszor tizennégy nemzetségbe rendezi tudatosan a zsidó számmisztikának megfelelően. Ábrahám volt kétezer évvel a Megváltó születése előtt az a kiváló férfiú, akit Isten a bálványimádó embertömegből kiemelt, megajándékozta az egyistenhittel és azzal a nagy ígérettel, hogy ő lesz ősapja a nagymértékben elszaporodott emberi közösségből a megtestesülő Szabadítónak. A tizennégyes szám Dávid király nevének mássalhangzóiból, mint számjegyekből ered (D=5, V=4). Miért fontos a nemzetségtábla? Mert Isten önhatalmúlag választotta meg azt a nemzetséget, amelyikbe Fiát be akarta iktatni. Ezen vitatkozni felesleges, kár, bűn. Ne akarjuk kioktatni Istent. Az Úr azt is megmutatta a nemzetségtábla tagjaival, hogy a többi nép is képviselve van benne édesanyákon keresztül (Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól (jerikói), Boóz nemzette Obedet Rúttól (moábi). Ezek a nemzetségtáblák rámutattak arra, hogy több fiútestvér esetén melyik viszi tovább a messiási ígéretet. Nagyon fontos volt a korábbi ősöknél Ábrahám két unokája közül miért lett kiválasztott a kisebbik, Jákob, aki az Izrael nevet kapta az angyaltól. Még körülményesebb a választás Jákob számára, akinek tizenkét fia volt. Az első három vétkük miatt nem volt méltó a Megváltó ősapja címére, ezért a negyedik kapta ezt: „El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, sem a vezér botja az ő térdei közül, míg el nem jön az, akié az, akinek a népek engedelmeskednek”: (Ter 49,10) Dávid királynak sok felesége volt. Szíve választottja eredetileg Absalom nevű fia volt, de ő apja elleni lázadásával méltatlanná lett arra, hogy a Megváltó ősapja legyen. Viszont az is meglepő, hogy egyik harcosának, Úriásnak a feleségét ő vette el, és ettől az asszonytól született később Salamon nevű fia, akit Bölcs jelzővel tisztelt meg a történelem és lett a Megváltó ősapja. A Megváltó egyik leggyakrabban emlegetett címe volt ez: Dávid Fia. Nagyon furcsának tűnik, hogy Jézus nemzetségtáblájának utolsó tagja nem a Boldogságos Szűz Mária, hanem Szent József. Mivel sok gyanakvásra és félreértésre, félremagyarázásra adott okot ez a kifejezés: „Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus.” (16), ezért tisztán kell látni. Máté maga magyarázza, hogy Józsefet sokat gyötörte a kínzó gondolat: Mária gyermeke nem tőle származik (18) Az angyal tisztázta: „ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van” (20) Mária a családi vagyont fiútestvér hiányában kénytelen volt örökölni, és ebben az esetben férjhez kellett mennie egy közeli rokonához, hogy a birtok a család kezében maradjon.