Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Az Atya, a Fiú lelke - Hatodik elmélkedés

Jézus az utolsó vacsorán örökre tisztázta, hogy a világ Megváltója az örök Atya Fia, maga is isteni Személy, aki pap mindörökké Melkizedek rendje szerint. Ezért köt új és örök szövetséget az emberiséggel, mert az Ő egyetlen áldozata nem ismételhető, nincs is arra szükség, hiszen végtelen az értéke. Megmutatja az első újszövetségi papságnak, hogy ezt az áldozatot állandóan be kell mutatni Istennek, de nem megismételve, hanem megmutatva a Mindenek Atyjának az emberek közül erre a célra felszentelt férfiak, apostolutódok szolgálata által: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19) „E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál, részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,1.5) Annak a szentírási szövegnek a fordítói, amelyet újabban használok, a tökéletesebb megértés céljából ezzel az alcímmel látták el: „A főpapi ima” Jézus harminchárom éves volt ebben az időben. Az angyali üdvözlet Mária titka volt, mert senkinek nem dicsekedett el azzal, hogy a mennyei angyallal azt üzente neki az Úr a beköszöntőjében: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál” E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”(Lk 1,28-33) Ezeket a titkokat Mária legfeljebb negyven-ötven év múlva mondta el Lukács evangélistának az evangélium írása idején. A Gondviselés által kijelölt családfő, Szent József is angyali szóból tudta meg a nagy titkot. (Mt 1,18-25) Jézus harminc éves koráig nevelőapjával együtt dolgozott, mint építőiparos. Újabban újra mondogatnak szánalmas álmodozásokat, melyek szerint Jézus 12-30 éves koráig híres népeknél tanulta el, amit aztán tanított. Jó katolikusok is felülnek az ilyen ostoba kacsáknak. Márk evangéliuma szól arról, hogy nyilvános működése idején visszalátogatott Názáretbe. Meglepődtek gyönyörű tanításán: "Honnan vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! Nem az ács ez, Mária fia?” (Mk 6,2-3a)Érthető, hogy Jézus három éves nyilvános működése alatt végzett küldetését az Atya megdicsőítésének említi: „Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,4-5)  A Fiú dicsősége az volt, hogy isteni születésekor ajándékba kapta az Atyától a végtelen isteni természetet. Attól a pillanattól kezdve állandó oda- visszaajándékozás tárgya lett a két Isteni Személy között, de kétségtelen, hogy az örökség elsődlegesen az Atya ajándéka. Jézus istensége a földön el volt rejtve embersége mögé, csak a csodáiban ragyogott fel ismételten. Ezért kéri a Fiú Atyjától, hogy a borzalmas szenvedések után majd emberi természetén ragyogjon át istensége. Ezt az Atya meg is adja. Isteni trónjára ülteti megdicsőült emberségét, megmutatja mindenek fölötti hatalmát például a hét pecsétes könyvtekercs felnyitásában (Jel 4-5), a sátán felett aratott győzelemsorozatban. (Jel 14-22) Ő az egyetlen ítélőbíró a holtak felett: „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli” (Jn 5,22)