Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Az Atya, a Fiú lelke - Tizennegyedik elmélkedés

Jézus az utolsóvacsorán a főpapi imájában tehát ezért könyörög Atyjához:„E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét és így imádkozott:Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon.  Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek a földön: a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem. Most te dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,1-5) Jézus nagyon sokat tanított. Hangoztatta, hogy a vitapartnerei innen alulról származnak, Ő azonban onnan felülről jött, tehát a tanítása igaz, mert az igazság forrásaiból merítette azokat. A Szentléleknek egyik küldetése, hogy az isteni igazságokat tovább magyarázza. Jézus az Oltáriszentségben vendégünk lesz, ha megáldozunk. Útbaigazításokat sugall, amíg a Szentostya, nem veszíti el a szentségi színeket. A Szentlélek jelenléte bennünk mindig változatlan. Jó lenne, ha a bérmálkozási felkészítőben rámutatnának arra,hogy „a  bérmálás szentség, amelyet Jézus Krisztus rendelt, hogy a  Szentlélek lelkünkbe szálljon, megvilágítsa értelmünket, megerősítse akaratunkat. Ő ezt megteheti, mert Isten, tökéletesen ismeri az Atya velem kapcsolatos terveit, és nekem is megmutatja, ha imában buzgón kérem. Ez döntő fontosságú! Még fontosabb, hogy kérésemre kegyelmeket ad a tökéletesebb életre. „Szentlélek Isten, szállj reánk, elmét derítő tiszta láng. Öntsd lelkeinkbe, melyeket megszenteltél, kegyelmedet” (Ho 102,1) Használjuk ki ezt a csodálatos lehetőséget.Azért szükséges kifejteni a Fiú születését, mert a születéskor „élő jön elő élőből a természet hasonlóságára” Ő az Atya tökéletes önismerete, Képmása. Az Atya ezt ki is mondja: „A Fiam vagy,  ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. Vasvesszővel verheted őket, és mint a cserépedényt, összetörheted” (Zsolt 2,7b-9) Mivel ez a világ teremtése előtt, az örökös „má”-ban történt, Isten ezt hangoztatja is. Közli velünk, hogy Fiának föl kell majd vennie istensége mellé egy teljes emberi természetet és azt isteni Személye irányítása alá kell rendelnie, hogy emberi teste legyen minden anyagi létnek az ősmintája, emberi lelke pedig ugyanúgy a szellemi létűeknek az ősmintájává válhasson. Isteni születése teszi ezt lehetővé.(Kol 1,15) „Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte) Az ősszülők vétke után csak Ő lehet egyedül az egész emberiség Megváltója, mert Ő Istenember. A Szentlélek nem születik az Atyától, mert Ő nem képmása, hanem amint a Hiszekegy imádságban valljuk: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik.” Urunk és Éltetőnk, tehát Isten. Nem  születéssel kapja ezt a méltóságot, hanem  az Atya és a Fiú közös , állandóan ajándékozott  isteni természetét egyetlen, közös leheléssel  adják át neki  teljes érintetlenségben, és ugyanígy leheli  vissza  mindkettőjüknek. Ez is éppen olyan örök ajándékozás, mint ami az Atya és a Fiú között történik. Ezért imádkozzuk a hitvallásban: „Akit épp úgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával”