Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Az Atya, a Fiú lelke - Tizenegyedik elmélkedés

Amikor a családban gyermek születik, nagy az öröm. Az öröm egyik oka az, amit Istenatyánk a teremtéssel el akart érni: a teremtett világ legkedvesebb rétege az emberiség. Benne a szellem és a mérhetetlen anyagvilág egy lényegben él. A férfi és a női természet lényegében ugyanaz: szellemi lélek és anyagi test, de együtt a kettő két külön világ. Isten úgy akarta, hogy az emberi faj két gyönyörű testéből, lelkéből újabb változat létesüljön. Ezt a kombinációt teljességgel a Teremtő irányítja. Az igazi újdonság a lélek és a személyiség teremtése, majd a test és a lélek egyesítése az igazi remekmű. A szülők gyönyörködve fedezik fel a saját vonásaikat, később tulajdonságaikat is. Isten pedig, a legfőbb tervező, látja a család csodálatos vonalát, és a legtisztábban tud örülni. Négyezer éve kezdte Isten kialakítani Ábrahám vérvonalát, adta rá áldását, és egy szeplőtelen lélek a remek testben készen állt befogadni a Szentlélek teremtő erejét: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni”(Lk 1,35) Mária anyai teste az ősszülők romlatlan erejét és szépségét hordja, az apai erővonalat a Teremtő Lélek örök szellemi ereje ajándékozza. Jézus harminc évesen, alkalmazkodva Ábrahám népének jogszokásaihoz, bejelenti, hogy megkezdi küldetését, nyilvános messiási működését. Ennek a bejelentése a nála hat hónappal idősebb rokon fiú, Zakariás pap és a Mária rokonságából született idős Erzsébet asszony fia, Keresztelő János feladata. Ő is pontosan harminc évesen kezdi hirdetni a Jordán partján Izajás próféta beszédei alapján: „A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!”(Lk 3,4)János természetesen nem szentségi keresztséget hirdetett: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De jön nálam erősebb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében, hogy rendet teremtsen szérűjén. A búzát csűrökbe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzzel elégesse” (Lk 3,16-17) „Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is felvette a keresztséget, és amikor imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” (21-22) A Lélek ettől kezdve vele működöttAmikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: Békesség nektek! E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad. A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: Láttuk az Urat!” (Jn 20,19-25) Tamás menteni akarta hitetlenségét, ezért felsorolta, amit hallott: Én is mindezt tapasztalni akarom! Jézus egy hét múlva ismét megjelent nekik. Tamás is ott volt. Jézus neki is megmutatta bizonyítékait: Az oldalsebet és csuklóit. Erre Tamás boldog szóval tett hitvallást. Jézus ezért nem dicsérte meg. Hogyan várja majd el, hogy neki higgyenek, ha ő tíz társának nem hitt.’ Jézus csak ennyit mondott: Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek” (29) János még beszámol a Genezáreti tó melletti találkozásról. Péternek háromszor kellett megvallania, hogy szereti Jézust, jobban, mint ezek. (Jn 21,15-17) Jézus pedig örökre rábízta egyetlen Egyházát, amit alapított. Úgy, ahogy Atyja bízta rá, majd Ő a Szentlélekre.