Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Az Atya, a Fiú lelke - Második elmélkedés

Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek.  Hanem  amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből  kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek”(Jn 16,12-15) A levél nem beszél a ma emberének a Szentháromságról szóló fontos tanítások részleteiről,ezért be kell tekintenünk a XX. század óriás könyvtár anyagába, hogy a teljes krisztusi kinyilatkoztatás tükrében jól megérthessük életünket. Mit jelent az, hogy a Fiú az Atyától  születik? Isteni szülés is van, nemcsak édesanyai. A születés meghatározása szerint: „élő jön elő élőből a természet hasonlóságára” Az Atya saját erejéből öröktől fogva birtokolja a mindentudó, mindenható, végtelen, abszolút egyszerű és örök isteni természetet. Ez az egyszerűség azt jelenti, hogy nincsenek benne összetevő részek. Amikor a Fiú mint új Személy  a hajnalcsillag előtt, tehát az idő kezdete előtt megszületik, az Atya kimondja Igeként: Fiam, rögtön odaajándékozza neki csorbítatlanul a teljes isteni természetet. A Fiú ettől végtelen gazdag és boldog. De  azonnal vissza is ajándékozza Atyjának, mert Ő sem élhet istensége nélkül. Ez egy végtelen szép és értékes szeretet-aktus, amely által kettejüktől  származik a Szentlélek egyetlen leheléssel, aki rögtön vissza  leheli a két első Személynek az istenséget.Jézus levele most újra az utolsó vacsora epizódjaként íródik: „Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, s viszontláttok. A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: Az Atyához megyek. Így töprengtek: Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani. Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő s viszontláttok. A tanítványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idő, s már nem láttok, ismét rövid idő, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek? Így töprengtek: Mi az, hogy rövid idő? Nem értjük, mit akar vele mondani. Jézus észrevette, hogy meg akarják tőle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idő s már nem láttok, ismét rövid idő és viszontláttok? Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki. Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,16-24) Jézus megmagyarázta az apostoloknak is, meg nekünk is, kétezer évvel később élő tanítványainak, hogy mit is jelent. „Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből  kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,14-15)