Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Napi Zsolozsma

A SZENT ZSOLOZSMA
A zsolozsma az egyház imádsága, melyben a napszakokra szétosztott zsoltárokkal és a zsoltárokat kiegészítő más imádságokkal dicsőíti a teremtő és megváltó Istent. A zsolozsma lényege szerint közös, énekes, drámai szerkezetű és rögzített imádság akkor is, ha valaki egymagában, olvasva végzi. A közös imádság kiváltságos ideje: a hajnal, az alkonyat és az dallamát is. Vagy külön csoportosították az antifonákat (antifonále, antifonárium) és a respozóriumokat (responzoriále), vagy a kétféle anyagot egy könyve sűrítették (antiphonarium officii). Kiegészítő könyvekként a bibliából és az egyházatyák írásaiból késõbb olvasókönyvet (lekcionárium) is szerkesztettek, továbbá használhattak kiegészítő kis gyűjteményeket a papi orációk, capitulum szövegével. Alapvetően azonban a pszaltérium és az antifonále tartalmazta a zsolozsma nagy részét. A 12. századtól kezdve a liturgia vezetői számára a teljes anyagot tartalmazó breviarium notatum-okat (hangjelzett breviáriumokat) írtak. Amikor a 13. éjszakai virrasztás. Ehhez járulnak még azok a rövid imádságok, melyek a munkanap és az alvás idejének megszentelésére szolgálnak, s szakaszokra bontják napunkat. Így alakultak ki a következő imaórák: az éjszakai Vigília (más néven: Matutinum), a hajnali elnevezései: Officium (vagy: Officium divinum) = isteni szolgálat; zsolozsma (szláv eredetű magyar szó); horae canonicae = kánoni órák (vagyis az egyház szabályai által meghatározott imaórák); új elnevezése: Liturgia Horarum (= az órák liturgiája). A zsolozsmázásra való régebbi papi imakönyv alapján köznapilag olykor breviáriumnak (vagy breviáriumozásnak) is hívják. A zsolozsmát kezdetben egyszerűen a zsoltároskönyvből (pszaltérium) mondták, a zsoltárok elosztását és a hozzátartozó többi tételt fejből tudták, az olvasmányokat a bibliából és az egyházatyák könyveiből jelölték ki. Később a zsoltároskönyvbe beírták az egyes zsoltárokhoz tartozó évközi antifonákat és sok helyütt a himnuszokat is.A 8. századtól kezdve az énekesek, vagy inkább az énekvezetők és a szólisták segítségére összeírták a nem recitált énekek szövegét, később századtól kezdve (eleinte csak kivételesen, szükséghelyzetben) megjelenik a magános zsolozsmamondás szokása, igény támad olyan kis terjedelmű, hordozható Laudes, a munkakezdő Prima, a 9 órai Tertia, a déli Sexta, a kora délutáni Nona, az alkonyati Vesperás és az elalvás előtti Completorium. A zsolozsma könyvecskékre, melyek - némileg rövidítve, egyszerűsítve - minden részt tartalmaznak. Ezek neve: breviárium. A 15. század után, a magánzsolozsmázás elterjedésével a breviárium lesz a zsolozsma legismertebb könyvtípusa. A ma elérhető zsolozsmás könyvek közül a Breviarium Romanum tartalmazza a római szekuláris zsolozsmának a tridenti zsinat óta érvényes formáját. Dallamait - a virrasztó zsolozsma kivételével - az Antiphonale Romanum, kivonatosan a Liber Usualis közli. Ugyanígy a monasztikus zsolozsmát a Breviarium Monasticum, illetve az Antiphonale Monasticum könyvekben, illetve az egyes szerzetesrendek saját kiadványaiban tanulmányozhatjuk. Az új-római zsolozsma hivatalos kiadása a Liturgia Horarum 4 kötete, mely a közelmúltban magyar fordításban is megjelent. Az új-római zsolozsmához egyenlőre nem jelentek meg dallamok, csupán egy Liber Hymnarius a solesmes-i bencések kiadásában. A zsolozsma hórák Szent Benedek regulája (528) már ugyanazokat a hórákat sorolja fel, melyeket késõbb, a legkorábbi szertartáskönyvekben megtalálunk, s melyek változatlanok voltak a közelmúltig. A nap három sarokpontja a vigília (késõbbi nevén: Matutinum), a többnyire hozzá csatlakozó Laudes (korábban ezt hívták Matutinumnak a latin mane = reggel szóból) és a Vesperás. Ezek közös neve: Horae majores (nagy órák). A 8.-9. század táján az ünnepek (és vasárnapok) előtti nap vesperását tartalmilag már az ünnephez sorolták. Ezért a nagy ünnepeken I. (előesti) és II. (ünnepesti) vesperást különböztetünk meg. A vigíliát (Matutinumot) általában éjfél után mondták, később azonban előző estére kezdték elővételezni, végül is egyes helyeken már a délutáni elővételezést is megengedték.


A Szent Zsolozsma végzésének rendje
Összeállította: Lóczi Tamás
Kellékek:
Az Imaórák Liturgiája (Liturgia Horarum) és a Magyar Naptárral bővített Általános Római Naptár (Direktórium), erre legalkalmasabb az MKPK évenként kiadott liturgikus útmutatása, mivel a zsolozsmában található naptár nem tartalmazza a kiadása óta kanonizált szentek ünneplési rendjét, illetve az esetleges változtatásokat.
Az Imaórák Liturgiája (Liturgia Horarum) beosztása:
– Az Istentiszteleti Kongregáció Határozata (Decretum Sacra Congregatio pro Cultu Divino)
– A Liturgikus Napok Táblázata (Tabula Dierum Liturgicorum), amely a liturgikus napok ünneplési rangsorát tartalmazza. Ez akkor fontos, ha egyes ünnepek torlódnak, egy napra esnek
– Az Egyházi Év Mozgó Ünnepeinek Táblázata (Tabella Temporaria Celebrationum Mobilium)
– A Magyar Naptárral Bővített Általános Római Naptár (a latinban értelemszerűen csak római: Calendarium Romanum Generale)
– Időszaki Rész (Proprium de Tempore), amely a vasárnapi és köznapi könyörgéseket valamint az Olvasmányos Imaóra olvasmányait tartalmazza
– Az Imaórák Liturgiája Évközi Időben Általános Rész (Ordinarium Liturgiae Horarum Tempore per Annum Persolvendae), amely az egyes imaórák felépítését tartalmazza. Fontos: itt találhatók a Napközi Imaóra (Hora Media) himnuszai, a Befejező Imaóra (Completorium) himnuszai és Szűz Mária záró antifónái (Antiphonae finales ad Mariam Virginem)
– A Négy Hétre Osztott Zsoltáros Rész (Psalterium per Quattuor Hebdomadas Distributum), itt található a Befejező Imaóra (Ad Completorium) és a Délelőtti, Déli és Délutáni Imaórák Kiegészítő Zsoltárai (Psalmodia Complementaris pro Tertia, Sexta et Nona) is
– Szentek Saját Rész (Proprium de Sanctis)
– Közös Rész (Communia)
– Zsolozsma a meghaltakért (Officium Defunctorum)
– Függelék (Appendix), amely a vigíliás ünneplés kantikumait és evangéliumait (Cantica et Evangelia pro Vigilis), az Esti Dicséret Rövidebb Közbenjáró Fohászait (Intercessiones Breviores ad Vesperas Adhibendae), a Miatyánk Előtt Alkalmazható Bevezető Imákat (Formulae Introductoriae in Orationem Dominicam ad Libitum Adhibendae) és a Benedictus- és Magnificat-antifónákat tartalmazza az Évközi Vasárnapokra
– Mutatók (Indices)
A végzés rendje:
Minden nap a vesperás előtt kell megnézni a Direktórium utasításait a következő napról. Amennyiben másnap Főünnep (Sollemnitas) van, amit a Direktórium nagy FÜ betűkkel jelez, az ünnepi zsolozsma már az előző napi I. Esti dicsérettel (Vesperás) elkezdődik és a főünnep napjának Befejező imaórájáig (Completorium) tart, ami a II. Esti dicséret utáni Befejező imaóra. Amennyiben másnap Ünnep (Festum), amit a Direktórium nagy Ü betűvel jelez; kötelező Emléknap (Memoria), amit a Direktórium  nagy E betűvel jelez; fakultatív Emléknap (Memoria ad libitum), amit a Direktórium kis e betűvel jelez vagy Köznap (Feria) van, annak liturgikus ünneplése csak a napján kezdődik. Főünnepen (Sollemnitas), Ünnepen (Festum) és kötelező Emléknapon (Memoria) kötelesek vagyunk a napról végezni a zsolozsmát, amit a zsolozsmáskönyv Szentek Saját Rész fejezetében találunk. Minden utasítást innen kell követnünk, amennyiben ez hiányzik, akkor pedig az általános utasításokat (lásd alább). Fakultatív Emléknapon (Memoria ad libitum) szabadon választhatunk, hogy a napról (szentről) vagy pedig köznapról végezzük az imádságot. Köznapon (Feria) mindig csak a Négy Hétre Osztott Zsoltáros Rész fejezetet használjuk.
Jelmagyarázat:
S = Saját rész (szentek)
K = Közös rész
N = Napi (a négy hetes periódus)
O = Ordinárium (Általános rész)
Kieg = Kiegészítő zsoltárok


2017.10.08.
https://lh.kbs.sk/hu/default.htm