Kovács Bánk Ferences

gyémántmisés pap

hitszónok

Rózsafűzér királynője

Az egyházi naptárban október úgy szerepel, mint a rózsafűzér hónapja. Ilyenkor estefelé hívő emberek gyülekeznek a katolikus templomokban, vagy a templomtól távol eső településrészeken magánházakban, lakásokban énekkel köszöntik a Boldogságos Szűz Máriát, aztán kezükbe fogják a gyöngyökből vagy golyócskákból tízes csoportokba kötött imaeszközt, a rózsafűzért. Elkezdődik a füzér elején ékeskedő kereszt áhítatos megcsókolása után az egyedül álló szemekre a Miatyánkok és a csoportos, tízesével kötöttekre Üdvözlégyek kitartó ismétlése. Ez utóbbi közepén, Jézus neve után tizedenként más-más, kis emlékeztető fohászt fűznek bele, amin elmélkedni lehet a szóbeli ima közben. Ezeket Jézus és Mária életének epizódjaiból válogatták össze és a rózsafűzér titkainak nevezzük. A titkok említésének más módját is alkalmazzuk: a tízed elején említjük csak, de az elmélkedés tart az egész tízed alatt. A tizedek végén a kis doxológiát szoktuk imádkozni: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek! Miképpen kezdetben, most és mindörökkön örökké! Ámen. 1917, a fatimai Mária-jelenések óta hozzá szoktuk fűzni a fohászt: Ó, Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tűzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik leginkább rászorulnak irgalmadra.Vannak ájtatos, Isten- és emberszerető lelkek, akik máskor is naponta elimádkozzák a rózsafűzért. Az idősebbek jobban ráérnek, talán azt is érzik, hogy fiatalabb korukban több munka szorongatásában túlságosan kevés idejük jutott imádkozni és pótolni szeretnék az Istenhez, Szűzanyához kötődés elmulasztott alkalmait. Szívesen veszik maguk mellé kicsi unokáikat. Ők persze tíz szemet átpergetve csöpp ujjacskáik között a többit már unalmasnak érzik. Időnként szívesen abba is hagynák. A nagymama azonban azt is érzi, tudja, hogy az emberi élet tele van monoton munkával, nehéz kísértéssel, nehezen viselhető szenvedéssel, és ezeket meg lehet könnyíteni, mi több, meg is lehet szentelni a rózsafüzérrel. Egy ilyen egykori kislány mesélte el a következő történetet. Őt is maga mellé vette imádkozni a nagymamája. Később már unta, szívesebben ment volna játszani. Aztán kinőtt a nagymama szárnyai alól. Ritkán imádkozott. Nagylányként a szórakozás, majd a munka, a szerelem ki is szorította életéből a rózsafűzért. Anyáskodó szeretet kötötte le gyermeke mellett. Amikor aztán kisfia beteg lett, majd kórházba került, műtétre vitték, ő ott ült, föl-fölugrott székéről, rohangászott föl-alá, kezét tördelte kínjában, eszébe jutott nagymamája, aki ilyenkor elő szokta venni köténye zsebéből kopott olvasóját, és imádkozott. Az olvasó nyugdíjba küldve, de ott szerénykedett az ő táskájában is. Elővette. Leült. Szorongatta a szemeket, suttogta az imádságokat, és lassan úgy érezte, belekapaszkodik Jézus és Mária gyermeket szülő örömébe, a megváltást véresen szenvedő kínjaiba, és a feltámadás csodálatos dicsőségébe. Megnyugodott. Később vetette észre, hogy nyílik a műtő ajtaja, és a műtétet végző orvos sugárzó arccal jön feléje: Anyuka! A műtét kitűnően sikerült. Azóta hálából is örömmel végzem a rózsafűzért! Érdemes megszívlelni ezt a történetet, mert mindenki előbb-utóbb maga is átélhet hasonló nehézségeket. A világon valahol mindig rászorul valaki, hogy elmondják érte ismeretlenül is jószívű hívők: Imádkozzál érettünk most és halálunk óráján! Ámen.„Jézus keresztje mellett ott állt anyja. Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad. Azután azt mondta a tanítványnak: Íme, a te anyád. És attól az órától magához vette őt a tanítvány” (Jn 19,25-27) Az evangélista így emlékezik: Jézus meglátta anyját és a tanítványt, akit szeretett”. Azt akarja mondani, hogy Jézus három órás gyötrődése alatt nem is látta anyját és őt, Jánost? Ez szinte lehetetlen. A „meglátta” kifejezés valószínűbb jelentése az lehet, hogy halála közvetlen közelében valami nagyon fontos dolgot akart közölni velük. Azon túl, hogy közvetlen hozzátartozója nem volt a Szűzanyának Fián, Jézuson kívül, és Ő gondoskodni kívánt Szülőjéről, az üdvösség forrásánál állókon keresztül akarta biztosítani a világot a megszerzett kegyelmek elnyerésének lehetőségéről. Az üdvösséget egyes egyedül Jézus szerezte meg minden ember számára. Minden természetfeletti ajándék, amely az üdvösséghez szükséges, tehát az összes kegyelem, Jézusé. Ott a halála előtt végrendelkezett: közvetlen szétosztója eme kegyelmeknek az Édesanyja lesz. A kegyelem boldog elnyerői János, és az általa képviselt összes ember. A Szűzanyának ezért adták később ezt a címet: Minden kegyelem közvetítője. A jámbornak ismert középkor arra döbbent rá, hogy rendkívül magas tudományos munkálkodása nem elég hatékony a hitélet biztosítására. Különösen a keresztény ókorban elterjedt manicheizmus elméletének újraéledése a jó és a rossz istenről, jelentett nagy veszélyt. A Szűzanya maga adta hűséges tisztelőjének, Szent Domonkosnak kezébe a rózsafűzért, hogy prédikációinak nyomában sok kegyelmet adhasson az Úr az eretnekek elleni harcban. Alanus de Rupe egy legendára hivatkozva ezt írja: „Szent Domonkos fölélesztette és elterjesztette a valószínűleg apostoli időkből származó imaformát”A Szűzanya tehát tudomásukra hozta gyermekeinek, hogy a krisztusi kegyelmeket ezzel az alázatos imaformával kell kialkalmazni. Mivel rengeteg a bűn, sokszor kell Máriát megszólítani, kérni, hogy most a küzdelmekben, aztán majd a haláltusában imádkozzék értünk. Ugyancsak ez a feladata a rózsafűzért imádkozónak: minden kegyelmet, amit testi-lelki nyomorunk enyhítésére vagy megszüntetésére kérünk Jézustól, az Édesanyján keresztül nyújtja nekünk. Szűzanyánk 1858-ban tizennyolcszor jelent meg Soubirous Bernadette-nek Lourdes-ban, a Massabielle-barlang bejárata fölött. Az egyszerű kislány kicsit megrettent a „csoda-csodaszép Hölgy” láttán, de megnyugtatta, hogy gyönyörű rózsafűzér lóg le az övéről. Ő is elővette hát köténye zsebéből kopott olvasóját, kicsit elkapkodva keresztet vetett. A Hölgy megmutatta, hogyan kell nagy keresztet vetni. Aztán kezébe véve saját olvasóját, azon számolta a kislány Üdvözlégyeit. Majd a következő jelenésein megszólalt: „Kérem, imádkozzanak a bűnösökért!” Az egyik jelenése alkalmával meg is mutatta a bűn urának, a sátánnak veszedelmes támadásait. A barlang előtt kanyargó folyó, a Gave, hirtelen országúttá szilárdult, és vad horda robogott a kislány felé. Ezt ordították: Menekülj! Bernadette rémülten nézett fel az ismeretlen Hölgyre. Mária szeme keményen villant a vészes horda felé, amitől a látomás szétfoszlott. Egyetlen rózsafűzért imádkozó kislány néma könyörgése elég volt, hogy a Szent Szűz megmutassa hatalmát.1917-ben a három fatimai kisgyereknek megjelenve ugyancsak a rózsafüzér-imát ajánlotta Mária a pokolbéli hatalmak ellen. 1962-1964-ben a spanyol Garabandál falucskában több mint kétezerszer jelent meg a Szűzanya három kislánynak, és kérte imáikat a bűnösök megtéréséért. A jelenések végén angyallal üzente: Hiába könyörögtem, hogy térjenek meg az emberek.Nem tért meg a világ, de még kis időt ad az Úr, hogy aki akar, meg tudjon térni. Ezért kell buzgón imádkoznunk a Mária közbenjárását sürgető Üdvözlégy imádságot