Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Napi Evangélium


KATTINTS A KÉPRE
Advent. 2. hete kedd
Iz 40,1-11 Mt 18,12-14
Izrael népének sok keserves szakaszát ismerjük. Ezek a büntetések az ószövetségi választott nép bűneinek következményei voltak. Már a honfoglalás utáni korszak is tele volt a bálványok tiszteletével: „Azt cselekedték ugyanis, ami gonosz az Úr színe előtt, és megfeledkeztek az ő Urukról, Istenükről, s a Baáloknak és az Astartéknek szolgáltak". (Bír 3,7) Ez a vétek azért is súlyosnak minősült Isten szemében, mert Mózes halála előtt részletesen felsorolta népének az Egyiptomból való menekülésben, a negyvenéves pusztai vándorlásban tapasztalt isteni jelenlét és gondviselés millió jelét. Meghagyta népe számára a döntés szabadságát az Úr. Mózes ezt így fogalmazta meg számukra búcsúbeszédében: „Nézd, ma eléd tártam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor - íme, ma előre megmondom neked, - elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon". (MTörv 30,15-18) Eme nyílt figyelmeztetés ellenére sok hűtlenséget kellett Istennek büntetnie. A honfoglalás után öt évszázaddal később élt és tanított Izajás próféta. Ő és még jó néhány prófétatársa elevenítette fel a Mózes által leírt üzenetet. Hiába. Be kellett következnie a nagy büntetésnek: el kellett pusztulnia Jeruzsálemnek és a salamoni templomnak is. A Babilonba elhurcolt népnek hetven év múlva engedélyezte Círusz perzsa király a hazatérést. Rendeletének keltezésétől számították Dániel próféta jövendölésének beteljesülését: „Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra, míg megszűnik a törvényszegés és véget ér a bűn, eltörlik a gonoszságot, és örök igazság támad, beteljesedik a látomás és a jövendölés, s felkenik a Szentek Szentjét. Tudd meg tehát és értsd meg: annak a parancsnak a kiadásától, hogy ismét felépüljön Jeruzsálem, a felkent fejedelemig hét hét és hatvankét hét telik el, és viszontagságos időkben ismét felépülnek az utcák és a falak. Hatvankét hét múlva megölik a felkentet, és népe nem lesz, hogy őt megtagadja. A várost és a szentélyt elpusztítja egy nép az eljövendő vezérrel, a vége rombolás, s a háború vége után jön az elhatározott pusztulás. Azután egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét közepén megszűnik a véres áldozat és az ételáldozat, a templomban vészt hozó undokság lesz, és véges-végig megmarad a pusztulás". (Dán 9,24-27) Dánielnek ez a hetekről szóló jövendölése adta a zsidóknak a biztos támpontot, hogy a Messiásnak mikor kell eljönnie. A Jézus születésétől kezdődő hetven év közepén hal meg az Úr az emberekért, úgy, hogy megtagadja őt a népe, és ezzel elveszíti kiváltságait. Ennek a hetven évnek végén egy új birodalom hadserege elpusztítja Jeruzsálemet a templommal együtt, és ez a pusztulás a világ végéig megmarad. A második, a babiloni fogság után épült zsidó templom helyén máig muzulmán templom áll.Az Úr Jézus számtalan csodával bizonyította, hogy Ő Dávid Fia, a Messiás-király, keresztáldozata meghozta a megváltást, kiengesztelte az Atyaistent. Harminchét évig végezték a zsidó papok az ószövetségi áldozatokat. Nem akarták elhinni, hogy Isten Jézus által új és örök szövetséget kötött az emberekkel, ennek egyetlen áldozata van: Jézusé. A pontot Isten a problémának végére rátette Titus római hadvezér általános rombolásával. „A tények ellen semmit sem érnek az érvek"