Kovács Bánk Ferences

vasmisés pap

hitszónok

Adventre készülünk - Kik ezek a mások

Kik ezek a mások? Azok, akiket Isten nekem ajándékozott: szülők, testvérek, Rokonok, szomszédok, iskolatársak, útitársak. Úgy is mondhatnánk: akiknek az Úr minket ajándékozott. Közvetlenül nem az egész világ, bár mindenkin tudunk, imádkozni. Mivel tudunk segíteni? Megtesszük az állapotbeli kötelességünket. A diák mindenből felkészül az életre, mert nem tudja, mi mindennel kell majd a rászorulókon segítenie. Sok alkalom akad, amikor Isten kezedbe ad valamit, és azt mondja: édes kislányom, nyújtsd ide a tenyeredet, mert most valami komoly adományt teszek bele, amit nem én akarok közvetlenül ajándékozni valakinek, hanem téged bízlak meg a továbbadással. Így te is részese leszel egy boldogító tettnek, kicsit a te műved is lesz más boldogsága, kicsit hasonló leszel hozzám. Ezzel és az ilyen tényekkel tudom kialakítani magamban Isten szeretet-stílusát, és válok életem végére hozzá hasonlóvá, váltom valóra azt a csodálatos tervet, amit Isten Atyám számomra „megálmodott”. Ehhez az Úr mindenkinek egy egész életet adott. Amikor majd a lelkem kilép a testemből, és meglátom Isten rólam festett tervét, meglátom azt is, amit én valósítottam meg ebből életem folyamán. Ha a kettő azonos, tökéletes lesz a boldogságom, mert remekművet látok önmagamban, ha azonban önfejű módon nem a szeretet embere voltam, hanem önmagamnak alkottam magamból bálványt, és azt próbáltam csodálni, akkor szomorúan, netán kétségbeesetten állapítom meg: fércmunka lettem. És mi a legfájóbb: ezen már nem tudok segíteni. Isten imádásának legfőbb jellemvonása: mindig és mindenben elfogadom Isten rám vonatkozó akaratát, és azt mindig szívesen megteszem. Jézus egész földi életében ezt cselekedte. Ne féljen senki, hogy amikor másokért él, másokat boldogít, akkor ráfizet. Isten egy pátriárkának azt mondta: Én vagyok a te igen nagy jutalmad. Isten pedig semmit el nem felejt, mindenért busásan megjutalmaz.